Tegnap felbukkant bennem egy mondat amit egy személyiségfejlesztő tréningen tanultam:
"Ami van az van, ami nincs az nincs".
Annyi mindent képzelünk arról, hogy mit szeretnénk, hogy mit gondolhat a másik, hogy mi lenne ha valami lenne vagy ha végre nem lenne. Pénzról, pozícióról, szerelemről képzelgünk úgy, mintha az valóságos jövőkép lenne.
Nem mondom azt, hogy ne legyenek céljaink vagy vágyaink. Szörnyű lehet ezek nélkül élni.
Elfelejtettem emlékeztetni magam erre az alapszabályra, hogy ami van az van, ami nincs az nincs.
Vannak persze lehetőségek, amik nyitottak és voltak dolgok amik a jelen pillanathoz vezettek. Sem a van, sem a nincs nem előzmény nélkül való.
De a lényeg mégis az, hogy most, ebben a pillanatban mi az ami van és mi az ami nincs.
Mondhatom azt is, hogy ki az aki van és ki az aki nincs.
Nincs senki. Vagyis szabadság van.
Ami köt, az illúzió. Szavak. Ideálok.
Csak az én döntésem, hogy leteszem-e.
Valaki azt mondta nekem, hogy az élet nem egy filmforgatás, hogy "vegyük újra onnan, hogy bejöttél". Nem lehet visszacsinálni amit elcsesztünk, csak tudomásul venni, megérteni és elengedni lehet.
Tényleg nem film abban az értelemben, hogy nem adatott meg, hogy a legjobb jeleneteket használjuk. De a valódi élet elképesztő szabadságokat biztosít a döntések és cselekedetek terén.

Van egy lányom, aki miközben most írok, idekucorodik az ágyamra, sütit eszik és mesél.
Ez valóság ami van.
Az, hogy bárki aki nincs itt, mennyire fontos: az a nincs.

Minden bizonnyal eljön az az idő amikor ezt az érzést ami nem hagyja, hogy máshoz kötődjek, leveszem a lélegeztetőgépről és belátom, hogy agyhalott. Nincsenek életjelei, semmi sem mutatja azt, hogy hallja amit neki mondok, és már átlépett a határon. Tudom, hogy lesz ilyen. De most még naponta bejárok a kórházba és bár minden orvos azt mondja, hogy nincs remény és értsem meg, hogy meghalt, jobb lenne ha elfogadnám és elengedném... nem megy. Nem vagyok rá kész, hogy bárki is átvegye a helyét. Azt a helyet ami egyébként üres, hiszen aminek lennie kéne, az a nincsben fekszik és a képzeletem lélegezteti.