Olyan rég várunk már erre az átépítésre, hogy most amikor elkezdődött, valós örömöt érzek.
Lássuk be, hogy nem csak távoli látványnak, de testközeli élménynek is rettenetes a Moszkva Széll Kálmán tér.
Miben reménykedem?
Eltűnik a telefonfülkékben felhalmozott gyomorforgató szeméthegy, megszűnik a toldozott-foldozott járófelület, a bizonytalan és veszélyes átkelőhelyek, a télen sísánccá fagyó lépcsők, a galambok tömegei, a használhatatlan és gondozatlan parknak és zöldfelületnek nevezett gyanusítás, a szobor ami évtizedek óta borzolja a szépérzékemet. Reménykedem, hogy javítható a közlekedési praktikának ellentmondó metróbejárat, a keskeny villamosmegálló-szigetek, a szörnyű vezetéktartó oszlopok, és elmúlik az egésznek az a viszketést okozó "később megoldjuk, még nem dőlt össze, ki nem szarja le, ez csak belbuda központi tere" hangulata.
Így jutott eszem, hogy dokumentálni fogom az építkezést, hiszen egy részére úgy is rálátok.
El fog tűnni az óra a moszkvásról.
A tervek szerint lesz másik, mert a tervezők között feltehetőleg volt aki átérezte ennek a dolognak a kultikus jellegét. Én meghagytam volna (felhasználtam volna) a régit, de csak azért, mert érzelgős vagyok. :)

A kép valamikor a hatvanas években készülhetett, mert én a hetvenes évek elején még nyitott, fapados villamossal utaztam innen az iskolába. Igaz, hogy ezen a vonalon nagyon sokáig jártak ezek a régi villamosok.

Az óra. Ez a kép valamikor a 80-as években készülhetett, mert a villamos-körben már átjáró van és feltehetőleg ott áll a szobor is. A szobor amúgy híres művészek alkotása (Makrisz Agamemnon és neje Zizi), és minden bizonnyal remekmű, csak nekem, és talán ebben a környezetben, egyszerűen nem jön be.

Ez a kép nem régi, hiszen látszanak rajta a négyeshatos combinók, amelyek 2006 óta járnak Budapesten.

És jöhet a sorozat első néhány képe. A mobilommal készülő fotók ilyen vacakságok de majd elővadászok egy rendes fényképezőgépet.