Észrevetted már, hogy ha egy jelentős élethelyzetbe kerülsz áramlani kezdenek feléd a hasonló sorsú vagy tapasztalatú emberek? Valóban bevonzod őket vagy egyszerűen a fókuszpontod változik, így a látóteredbe kerülnek?
Tulajdonképpen egy "ismerősök mesélték" sorozatot is indíthatnék párkapcsolati témában. Mindenki nyugodjon le, az írói vénámat bevetve, úgy sem ismer rá senki senkire. Nem is a személyek fontosak, hanem a jelenségek és a tanulságok. Már ahol vannak. Mert gyakran csak azt érzem, hogy egy történet valamit mond nekem, de nem értem. Régen biztosan elutasítottam volna az ilyet vagy lehülyéztem volna a mesélőt de ma már mosolyogva hagyom, hogy az üzenet dolgozzon belül. Mert ha létrejött a helyzet amiben elmesélték nekem, akkor valamit biztosan akar velem az a történet. Azt hiszem csinálok egy helyet ezeknek a sztoriknak.

Meséli a lány, hogy összeismerkedett egy pasassal. A fazon elképesztően klassz. Korrekt, udvarias, érzékeny, értelmes. Egy baráti társaságban figyeltek fel egymásra ahova a lány egy régi barátnőjén keresztül csöppent be. A pasas elég közkedvelt, pedig nem egy társaság lelke típus. Keveset beszél de ha megszólal érdemes odafigyelni. Amikor összeismerkedtek a pasas éppen facér volt, párkapcsolatban egyébként is igényes -- mesélte a lány. Egy feddhetetlen erkölcsű, stabil értékrendű ipse. Egy ilyen fazonnak ugye, bármelyik nő tapsikolva örülne. A társaság nőtagjai mind rajongással beszéltek a férfi megbízhatóságáról és állhatatosságáról. Az ismerősöm mesélte, hogy nem tudta nem észrevenni, hogy a pasas udvarolgat az egyik lánynak a társaságból. Gondolta, kivárja mi lesz a dologból. Ha az ipse elköteleződik akkor nem neki szánta az ég és kész. De a pasas nem köteleződött el, az udvarlás nem talált viszonzásra, úgyhogy a férfi érdeklődése a lány felé fordult. Úgy látszott, érdemes volt várni. Lassan kezdett köztük kialakulni valami. Baráti beszélgetések, levelek, telefonok, trallala, ami kell. A pasas is mesélt a kapcsolatairól, a lány is, jól kibeszélték az őket ért érzelmi viharokat. Időközben a lány beilleszkedett a társaságba, és az a csaj akinek a fiú korábban udvarolt, az egyik legjobb barátnője lett. A korábbi udvarlás nyilt titok volt hármójuk között. Ha volt is a lányban féltékenység, igyekezett úrrá lenni rajta. Elmúlt szerelmek vagy vonzalmak miatt elég nagy marhaság. Kivéve persze, ha úgy gyanítjuk, hogy nem múlt el csak viszonzatlan maradt és a másik még évekig dédelgeti magában, és ugrik ha hívják. Ez egy olyan dolog -- mondta ez a lány --, amit nem látsz kívülről és muszáj bíznod a másik őszinteségében. Na, ő bízott. A pasas tényleg minden vonzalmáról beszámolt, a lány minden kérdésére válaszolt. Mesélt egy másik nőről is, aki nagyon sokat jelentett neki, akivel nagy volt az összhang és az egymáshoz tartozás érzése, de mivel a nő férjnél van, nem teljesedhetett be a szerelmük. 
Ahogy mesélte ez az ismerősöm, itt azért éreztem, hogy talán kegyetlenség egy alakuló kapcsolatban egy volt vonzalmat ennyire sztárolni, de az emberek ingerküszöbe eltérő. Arról nem is beszélve, hogy ő kérdezte, nem a pasas hencegett vele, szóval volt egy kis "magadra vess" érzés is a dologban.  A lényeg, hogy a lány megpróbált az egészre úgy tekinteni, mint valami olyasmire, ami része a másik életének és el kell fogadni. Senki sem sterilen érkezik egy párkapcsolatba. Minden szép meg jó volt, amíg egyszer -- talán már a pasi sem bírta tovább a feszkót -- amikor a lány arról mesélt, hogy egyre több emberrel keveredik baráti viszonyba, és milyen jóban van egy csajjal a társaságból, a pasas kibökte, hogy az a csaj az pont az akivel a fergeteges románca volt. A lány hisztériázott, dühöngött, felháborodott és szakítani akart. A pasas értetlenül állt a dolog előtt. Aztán értetlenségében tanácsot kért a társaság többi tagjától. Mindenki azt mondta, hogy ez a lány hülye. Betegesen féltékeny, stb stb és a pasasnál tisztességesebb és feddhetetlenebb embert még nem hordott a hátán a föld.
Ez a lány zokogva kérdezte tőlem, hogy én értem-e, hogy neki mi a problémája.
Én valahogy értem. A pasast nem ismerem de próbálok elképzelni egy hasonló szitut. Hogy barátkozol valakivel, esetleg mesélsz neki az új, alakuló kapcsolatodról, a reményeidről, a vágyaidról. Pont egy olyan embernek aki már kívül belül ismeri azt akiről mesélsz és aki tudja magáról, hogy ő mennyire fontos volt annak, akit szeretsz. És míg te nem tudod, valójában fogalmad sincs, hogy az a dolog bennük mennyire van lezárva, ő talán úgy gondolja, hogy semennyire. Ráadásul egy társaságba járnak, ami azt jelenti, hogy fenn lehet tartani a bizsergést a nélkül, hogy beszélni kéne róla. Brrrrr!
Becsapták? Háááát... bizony be. Megalázták? Hát.... bizony bizony. Lehetetlen helyzet elé állították? Igencsak. Hiszen nyilvánvalóan azért nem teljesedett be a szerelem, mert a csaj házas. Vagyis nem kiszeretés áldozatai lettek. Vagyis a fene se tudja, mit érez a pasas. És a fene se tudja miért volt szüksége mások megerősítésére abban, hogy ő nem tett semmi rosszat, viszont a lány az tiszta bolond ezzel a nagy féltékenykedéssel.
És a pasas erkölcsi fölénnyel jött ki ebből a dologból. Mert a lány nem mondta el senkinek, hogy kiről, miről van szó. Azt sem, hogy a pasas három nőnek udvarolt egyszerre. Azt sem. Mindenkit meghagyott abban a hitben, amiben volt. Hogy ezek után miért adott esélyt az ipsének, arról fogalmam sincs.
Szerintem hülye, de ez az ő története, az ő dolga.
Mindenesetre a pasas énképe nyilvánvalóan hagy némi csiszolnivalót, bár nem kétlem, hogy nem rossz szándékú ürge. Már amennyire egy ilyen történetből valakit meg lehet ítélni.
A lánynak nem nagyon tudtam mit mondani azon túl, hogy értem. Én értem.
Azt nem mondtam neki, hogy szánom. Szégyelltem, hogy valószínűleg ugyanazzal az elnéző szánakozással figyelem a vergődését ahogy az a másik nő tette.