Ő fél tőle, hogy egy nap elfelejtik, és feltűnő ruhákat hord, hogy észrevegyék.
Ő az aki éjjel kieszi a dinnye közepét, majd a kanalat csattanva a mosogatóba ejti.
Ő tépked szőrszálakat, és lötyögtet megnyúlt bőrt, elsavanyodó arcodat lesve.
Ő az aki az orrából kitúrt matériát gombóccá gyúrogatja, és elpöcköli.
Ő figyeli minden gondolatodat, hogy learathassa a dicsőséget, ha jó ötletre bukkan.
Ő az aki kilőné a gyerekeit az űrbe, hogy moziba menjen vagy pasikat szedjen fel.
Ő fekszik le azzal aki nem szereti, és ír róla szívfacsaró történeteket.
Ő az, aki nem akarja tudni, aki félrefordítja a fejét, aki rádlegyint, és éjjel felhív, hogy kibeszélje magát, aztán reggel szóvá teszi a táskás szemedet.
Ő halogatja a dolgokat, míg megoldódnak, és igaza lesz vagy szidja az ügyintéző felmenőit, bizonygatva, hogy nem kapott értesítést.
Ő gondolja, hogy másnak könnyebb, és gyárt hozzá magyarázatot is.
Ő nem olvassa el a szerződésben az apróbetűs részt, meg a könyvekben a leírásokat.
Ő szorong, amikor a kamasz gyereke nem köszön neki.
Ő az, aki ma sem hívja fel az anyját.
Ő kel fel hajnalban, hogy lájkokat gyűjtsön a neten.
Ő az, aki megbántódik, ha nem ülnek mellé a metrón az ellenszenves emberek.
Ő költi magára az összes pénzt karácsonykor, és vesz neked egy csomag metrójegyet, hogy mehess, ahova akarsz, és jusson mindenkinek, akit vinnél magaddal.
Az egész, bánatos, vigyorgóra festett cirkuszoskocsid.