Ezt nem mesélték, konkrétan tegnap este hallottam egy összejövetelen.
Ismered azt a szitut amikor ketten beszélgetnek, te meg elkapsz pár érdekes szót de nem vagy meghívva a beszélgetésbe, azok meg láthatóan rég óta ismerik egymást, szóval bekapcsolódni tolakodás lenne de az elkapott mondatok egyre kíváncsibbá tesznek és végül másra sem figyelsz csak a kihallgatott diskurzusra, miközben igyekszel leplezni a tényt, hogy hallgatózol. A leplezés az az, hogy hülyén nézel magad elé és időnként bizonytalan mozdulattal belemarkolsz a sósmogyoróba, amit aztán iszonyatosan lassan majszolsz, mert valójában cseppet sem vagy éhes.

-- Na de téged konkrétan becsapott. (erőteljes hangú nő, inkább tárgyilagos, mint szenvedélyes stílusban).
-- Tulajdonképpen be. (A csaj félszemmel kilesve jó harmincas, a hangja lemondó).
-- Akkor nem értem mit akarsz tőle.
kényszeredett nevetés...
-- Azt én sem.
-- Nem akarod tudomásul venni, hogy becsapott?
-- De és zavar is.
-- De annyira azért nem zavar, hogy ne akard vele újrakezdeni?
Hallgatás...
-- Be kéne látnod, hogy kurvára át lettél baszva. Az ilyesmi nem két nap. Hónapokig hazudott neked és készült arra, hogy lelépjen.
-- Nem arra készült...
Kacaj.
-- Te tényleg ilyen hülye vagy? Már megbocsáss...
-- Ezek szerint.
-- Azt se értem, hogy ő mit akar még tőled de azt végképp nem értem, hogy te miért lépsz túl azon, hogy valaki ilyen szemét módon átejtett.
Csend.
A csaj óvatosan tapogatózva...
-- Tudod... az anyja például sosem tudta, hogy az apja pontosan mennyit keres. Náluk ezek a dolgok külön folytak. Ebben nőtt fel. Hogy az anyagi dolgok nem tartoznak a másikra. Hogy az elhallgatás, a titkolózás elfogadható.
-- Rendben. Van külön kassza meg közös is. Na de a tervei sem tartoznak a másikra? Egy ilyen volumenű vásárlást azért meg szoktak beszélni az együtt élők.
Csend.
-- Átejtve érezte magát és úgy gondolta, hogy akkor ő is megteheti...
-- Mi van? Hol éltek? Az oviban?
-- Úgy tűnik...
-- Ha így érezte, akkor ott kellett volna lezárnia, mielőtt belekezd a vásárlásba. Bocs szivi, ha te külön utakon jársz, akkor én is. Így meg szimplán hazudott. És még csak nem is két napig. Te hazudtál neki?
-- Nem.
-- Erről beszélek.

Vártam még egy kicsit, hátha megtudom, hogy mit vett a pasas. Új öltönyt és nem mutatta meg a csajnak? Kidobta a régi ülőgarnitúrát amit még a nő nagymamájától örökölt? Az ugye kiderült, hogy a pasi lelécelt. Átbaszta a hülye csajt és dobbantott az uncsi kapcsolatból. Az idióta bige meg még sír ez után a fazon után. Vannak nők akikkel akármit meg lehet tenni. Akik olyanok, mint a Gyalog gyalopban a fekete lovag. "-- de hisz nincs is karod! -- Ugyan, semmiség. Harcolj!" akik nem veszik, tudomásul az őket ért sérelmeket. Később megnéztem magamnak a nőcit, hát... ha az exe nem maga Viggo Mortensen , akkor kb minden ujjára kaphatna egy pasit a nyafogás helyett. Szerintem ezek a nők valamikor annyira megszokták a lelki terrort, hogy bármin ami nem veszélyezteti közvetlenül az életüket, túl tudnak lépni. Nem igazi megbocsátók, mert a kifogásolható tett nem húzza le a mérleget. Egyszerűen lyukas a mérleg serpenyője. Átesnek rajta a dolgok. Ha nem ez lenne, valamikor régen már leszakadt volna a mérlegük és maga alá temette volna őket.

A határozott hangú nőci egy ideig hagyta főni a saját levében Viggo Mortensen exkedvesét, aztán kibökte:

-- Arra gondoltam, hogy felhívom én ezt a te volt pasidat. Végül is egy társaságba jártunk, attól, hogy ti szakítottatok, nekünk nem kell.
-- Igaz.
-- Biztos szar lehet neki egyedül.

Juhéj! Mindenki hülye!