Nem elég az ágyon fekve nézni a filmek romantikáját vagy a kalandokat, amiket a szuperhősök véghezvisznek. Más szépségek, más szenvedések, a jóvátétel, az igazságszolgáltatás se, a felismerések, a harcok de a kalandok sem a te életed. Hasonlíthat, igaz de nem te vagy ott. Pedig lehetnél.

Mi akadályoz meg benne, hogy úgy élj, mint a jobb filmeken?
Mitől másabb az életed, mint ha a Szex és New Yorkban lennél, vagy a Csillagporban vagy az Ádám almáiban?

A mozifilmek lehetővé teszik számodra, hogy ne tégy semmit.

Hogy csak a fejedben létezz.

Hogy kielégítsen az általuk okozott érzelmi kavargás.

Hogy azt hidd, ami a filmből megérint, az benned van, arra rezonálsz, az veled történik.

Lehet úgy élni, hogy mindez megtörténik veled. Sokféle műfajból választhatsz. Ismételgethetsz olyan forgatókönyveket amelyek közel állnak hozzád (pl egy férfi aki nagyon de nagyon tud szeretni csak ezt a női nem tudják értékelni és mindig megcsalják amit ő büszkén nem tűr és végre kilép a megunt kapcsolatból, hogy aztán szenvedhessen amíg nem talál egy újabb nőt aki a szenvedéseit látva elhiszi, hogy ő milyen nagyon de nagyon tud szeretni. És újra és újra és újra. Mert szeretni azt tényleg tud csak valamit mégsem de sajnos a sorozat további részeit csak kódolva adják, így nem tudjuk, hogy megtanulta-e a főhős azt amit kell és végre révbe ér-e) de írhatsz igazi sajátot is. izgalmasat, érdekeset, tanulságosat, ami másokban is visszhangot kelt.

Ne csak nézd a filmet, lehet filmben élni. A főhős mindig átmegy valamiféle személyiségfejlődésen. Valami megváltozik benne. E nélkül nincs jó film. (leszámítva persze a Kelly hőseit ami szuperjó és senki se változik sehova, maximum meghal. Bár mondjuk a végén a német katona egész belátó, de őt nem nevezhetjük főhősnek. Antagonistának elég későn lép színre. :D ). De legalább eléri a célját, amit a film elején kitűzött. Az nem lehet cél, hogy viszonylag mozgó képekkel kitöltsünk hatvan percet.

Történik az életed. Nem nélküled folyik és a döntéseidet nem kell mindig megmagyarázni. Nem kell az ésszerűség köntösébe öltöztetni, mert úgy sincs olyan. Kizárólag érzelmi alapú döntések vannak. A „nem csinálom, mert nem látom értelmét. Nem fejlődik sehova. Nem fog változni” mit jelent? Hogy „nem akarom, mert nekem nem jó érzés lesz” meg „bizonytalanná tesz az esetleges változás. Félek”.

A lényeg akkor is az, hogy ha sosem vállal az ember érzelmi kockázatot akkor csak nézi a filmet amit vetítenek, eszi a pattogatott kukoricát és várja a jól begyakorolt érzelmes zenét meg drámai jeleneteket ahol majd elbőgheti magát, szomorkodva a saját sorsa felett, hogy az miért olyan vagy nem olyan, mint a film.

Pedig élhetne egy erotikus filmben is. Lehetne egy olyan film ahol egy pasas egy szerelmi csalódás után úgy dönt, hogy bosszút áll és egész addig fogja hazahordani a nőket amíg csak úgy nem érzi, hogy már eléggé megalázta magában annak a nőnek az emlékét akit szeretett. Ebben a filmben is lehet lelki fejlődés a nagyon nagyon szexi részek mellett. A második leggyakoribb téma a „bosszú”.

Vagy egy olyan filmet is el tudok képzelni, ahol a főhősnő úgy gondolja, hogy az ő és a gyerekei boldogságához az az út vezet, ha megpróbál beleilleszkedni a szerelme életformájába. De elbukik. Nem tudja belekalapálni magát, amitől aztán mindenki boldogtalan lesz. Ez egy olyan variáció ahol mindenki zavarodott és frusztrált és végig a főhősnőnek drukkolunk és csak a végén döbbenünk rá, hogy nem az ő kezében volt a kulcs. Mert arra senki nem számított, hogy a pasassal van valami gáz, mivel végig a nő erőlködésére koncentrált a néző. Vannak ilyen csavarok.

De élhetsz egy olyan forgatókönyvben is ahol egy nő beleszeret egy férfiba, akit a neten ismert meg. Ez mondjuk nem egy nagy ötlet így forgatókönyvileg, de azért érdekessé lehet tenni. Mondjuk úgy, hogy közben a nő körül összeomlik minden. A gyereke majdnem öngyilkos lesz, a kisfia debilt játszik, a férje annyira tele van elfojtott dühvel, hogy egy éjjel megerőszakolja, aztán másnap letagadja. Itt a nő el is veszíti a valósággal a kapcsolatát. A nőt annyira beszippantja a cybervilág, hogy végig azt várod, hogy mikor folyik bele a gépbe ő maga is. Aztán a férje elhagyja. A gyerekek váratlanul meggyógyulnak. A nő magához tér. Minden letisztul. Csakhogy megjelenik a volt férj a számítógépen. És a nő beleszeret. stb.

Van egy nagyon szomorú forgatókönyv ötletem is. Ez mondjuk igazi dráma. Ebben egy férfi nagyon szeret egy nőt. A női karakter elég összetett, mert hol különlegesnek és egyedinek látszik, hol meg nagyon hétköznapinak, de ettől lesz benne valami érdekes vibrálás. Ilyen karakter írni nem könnyű. A pasas fő erénye az állhatatossága. Jó szívű, becsületes férfi. Sokat dolgozik, imádja a családját. Nem csajozik, nem kocsmázik. Már a film elején beleáll a nézőbe az a jó érzés, hogy ez milyen szuper, stabil ürge és ennek a nőnek, aki kicsit idegesítően színes, mekkora mákja van már, hogy ez a nagyon kiegyensúlyozott faszi el tudja viselni. Mert mi, mint nézők, nem tudnánk. És igazunk is lesz, mert a csaj sajnos nem értékeli eléggé a nagyszerű pasast, és megcsalja valami idegbeteg íróval. Igaz, hogy csak egyéjszakás a dolog, de megtörténik. És a főszereplőnk, a mély érzésű, állhatatos csávó összeomlik. Látja, ahogy az imádott nő kicsúszik az ujjai közül, ahogy szétválik az életük. Mert a nő olyasmit vár, amit ő nem tud megadni. És ebbe a férfi belezakkan lelkileg. Mert rájön, hogy ő is megadhatta volna csak nem látszott fontosnak a nagy stabilitásban meg állhatatosságban. Mindvégig ott volt a kezében az amivel megtarthatta volna a nőt csak nem vette észre. Viszont hiába a felismerés, mert azzal ami történt nem tud megbirkózni. A megcsalást nem tudja megbocsátani.

Írhatod a forgatókönyvedet szabadon. Számtalan variáció van. Azért az nem baj, ha nem annyira unalmas, hogy még te is belealszol amikor el kéne mesélni a legutóbbi epizódot. De kellene valaki, aki átolvassa a nyers forgatókönyvet és piros tollal telejegyzeteli, Kihúzva a felesleges dolgokat, jelzi a pocsék párbeszédeket, a laposkás, unalmas jeleneteket, a dramaturgiai hibákat, az információadagolási problémákat, a karakter gyengeségeit és minden szart amitől nem jó egy film akármilyen hosszan írta is a forgatókönyvíró. És amikor ez a valaki visszaadja neked a javításra ítélt változatot, akkor megkérdezi, hogy tulajdonképpen ezzel a forgatókönyvvel mit akartál elmondani?