Felhívtam telefonon, valami semmiség miatt. Még sok közös ügyünk volt akkoriban és a megszokás is erősen bejátszott, hogy az ember folyton olyanokat kérdez, hogy "Nem emlékszel hova tettem?" meg "hogy is kell ezt meg azt csinálni -- amit évente egyszer szoktunk". Éppen egy nőt kísért a villamoshoz amikor hívtam. Reggel volt és azonnal leesett, hogy a csaj nála töltötte az éjszakát. Zavarba jöttünk mindketten. Ő benne még enyhe megcsalás érzés okozhatta a zavart, bennem az, hogy igazán nem akartam tolakodó lenni és reméltem nem csesztem el az új kapcsolatát. Ha én lennék az új barátnő, fura következtetéseket vonnék le egy ilyen telefonból. Gyorsan letettem. Majd visszahív ha alkalmas lesz. Közben valahogy csak a képzeletembe tolultak a képek. Moziszerűen jelentek meg a suta mozdulatok, ahogy a másik nőt szerette. Az ideges nevetés, a tiltakozás, mint egy tapasztalatlan kislány hangja. Nem volt rajta semmi amit irigyeltem vagy sajnáltam volna. Nem volt bennem féltékenység. Jó volt őszintén bízni abban, hogy továbblépett és sikerült neki összeszedni valami csajt. Hiszen jó ember, szeretem.
Az, hogy később nem jöttem ki a barátnőjével, nem a féltékenység vagy ilyesmi miatt van. Egyszerűen hülyeségeket beszél a csaj. Társaságban talán még kedvelném is de barátnőm biztos nem lenne. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az első közös éjszakájuk bennem is nyomot hagyott, a miatt a telefon miatt.
És miért mesélem el mindezt?
Mert másnál, máskor egyetlen félmondat a kísértésekről felidézi az összes női nevet ami volt, az összes apró történetet ami kísértés lehetett, és millió képzelgés születik a jövőbeli nőkről. Mert másnál számít. Mert amíg nem tudom azzal a kellemes jószándékkal nézni az életének ezt a részét addig... addig mi is van? Addig van valami aminek nem akarom kimondani a nevét. Addig csak az van, hogy tudomást sem akarok venni a hangról ami azt mondogatja, hogy ne, még ne lépje át azt a határt. Mert utána már valóban el kell, hogy engedjem. Mert tudom, hogy ez a határ benne is létezik. Ez a valami akadályozza meg, hogy ismerkedjek. Mert minek? Baráti beszélgetésre ott vannak a barátaim. A többi beszélgetésről meg jól tudjuk miről szól. Hogy hogyan lehet eljutni a beszélgetős asztaltól az ágyig. Szabad emberek megtehetik. Nincs benne semmi rossz. Miért ne tehetné meg ő is? Szabad ember. Az eszemmel tudom.
Ha szabad lennék, nem érdekelne, hogy ő mennyire szabad.