Van úgy, hogy az ember érthetetlenül ostoba.
Van úgy, hogy az embert elhagyták, úgy öt hónapja.
Van úgy, hogy aki elhagyta az még mindig szereti.

Van úgy, hogy az ember szeretne adni a kapcsolatnak még egy esélyt.
Van úgy, hogy felajánlja ezt annak aki elhagyta és aki állítólag még mindig szereti.
Van úgy, hogy a pszichológus azt tanácsolja:
Három hónapig ne találkozzanak, ne beszéljenek, ne érintkezzenek semmilyen módon.
Három hónap múlvanra legyen egy hely egy időpont kitűzve. Aki ott van, az ott van, aki nem, az nem.
Onnantól lehet a kapcsolatot újraépíteni.

A három hónap nem mostantól kezdődik, hanem majd vasárnaptól.
Mert vasárnap kell ezt elmondanom annak a férfinak akiről most úgy gondolom, hogy vele szeretnék lenni. Vele szeretnék élni. Szeretem.

Lehetséges, hogy vasárnap azt mondja, ő már elhagyott egyszer és a célja már nem az újrakezdés hanem a végleg elfelejtés és ő ezen dolgozik. Akkor ez a blog arról fog szólni, hogy hogyan dolgozom fel ezt a döntést.

Ha pedig vállalja ő is ezt a három hónapot... akkor arról fog szólni, hogy mi lesz ez alatt az idő alatt. Három hónap múlva minden kérdésre meglesz a válasz.

A kérdés, hogy ott leszünk-e?