Muszáj ezt az évértékelőt megírnom, mert ha ma nem teszem, nem fogom. Viszont, mivel ma türelmetlen hangulatban vagyok, valami felsorolásszerű gyors szalagvisszapörgetés lesz belőle.
Nagyvonalakban, kb időrendben:

Rájöttem, hogy van akivel nem tudok beszélgetni. Hiába szeretem, nem megy. :( Megpróbálok nem agyalni rajta, hogy miért és hogyan nem. Nekünk olyan a kapcsolatunk, mint a víz tetején sodródó falevél. A víz viszi vagy a szél hajtja, a fene se tudja. Néha megnézem, még mindig ott sodródik. Amúgy nagyon szép formájú falevél. Kár lenne érte. :)

Lejár a szerződésem az OFI-nál. Már kétszer lejárt. Most vagy lesz melóm, vagy nem. Igazság szerint az utolsó szerződésmódosítás után nagyon kiborultam. Kikészített a több hónapos huzavona ahol még tapsolni is kellett.
Február 1-től nincs szerződésem, még a mostani fél állás se.

Van valaki aki szeret. Szuper! Én is szeretem. Pasas. Nem a szerelmem. Teljesen új érzés.

Befejeztem a lakás átalakítását. Fél évig éltünk borzalmas körülmények között, ebből 4 hónapig konyha nélkül.
Nagyon büszke vagyok az egészre, mert rengeteget melóztam vele és nagyon jó lett. A gyerekeknek meg hála, hogy különösebb nyavalygás nélkül átvészelték velem. :)

Van szerelmem. Igen. Hmmmm... :) Egészen különleges figura. Amúgy, utálja a tapétámat. Hát... III. Osgood szavaival élve: senki sem tökéletes!

Elindítottuk az új szenvedélyemet. :) Mert én szenvedélyesen csinálok dolgokat. Ha valamire rákattanok, akkor azt végkimerülésig. "Elindítottuk", mert ez egy közös projekt 4 másik alapítóval. Jövő év elején vélhetőleg összeérnek a szálak más szenvedélyeimmel is, és kiderül(het), hogy odafenn minden előre meg volt tervezve. :)
(hiszek-e benne, hogy "odafenn"? Nevezheted bárminek ami számodra jelenti azt, hogy "általad nem tudatosan tervezett, de egy irányba mutató cselekvések és történések sorozata". És hiszem)

Új írósuli: új ismeretségek, új kihívások, új háborúk. Egész jól bejött a dolog. :D
(jól van, nem hallgatom el: akkora elismerést kaptam a tanáromtól, hogy a fal adta a másikat. Januárban megjelenik a novellám a legrangosabb irodalmi lapban. Én csak úgy írogatok, erre azt mondják, hogy nagyon jó és leközlik. Szó szerint zseniálisnak nevezte, de én ezt csupán szófordulatnak tekintem, nehogy begörcsöljek tőle. :D )

Kiadták a gyerekregényemet.
Na, ez egy érdekes sztori. Büszke vagyok? Némileg. Vannak bennem kételyek? Ezer.
Amúgy eladtak belőle egy csomót. Egész sikeres lett, ahhoz képest, hogy ismeretlen szerző első könyve. És persze, ha a sikert ez esetben nem a New York Times bestseller listáján keressük. :)

Most tartok júliusnál és el is untam a dolgot. Előtte... volt ami volt. Elmúlt.
Inkább az elmúlt év tanulságait szedem össze:

Az empátia nem alapvető emberi sajátosság. Tanulni kell. A legtöbben összetévesztik más dolgokkal. Részvéttel, megértéssel, érzelgősséggel. Nem vagyok empatikus. Te sem vagy az. Kevés embert ismerek aki az. Javulni kell.

A toleranciát tanulni, tanítani kell. A gyerekek eredendően nem toleránsak. Alapból vagyunk idegengyűlölők, sztereotípiákba ragadt balfékek. Mert alapból ez biztosítja a túlélést, ez teszi lehetővé, hogy gyorsan felmérjük a helyzeteket és számunkra kedvezően reagáljunk. Akik toleránsak, nyitottak, elfogadók, azok vagy ezt az életstratégiát tanulták gyerekkorukban vagy rájöttek valamikor, hogy az EMBER több mint túlélésért küzdő, stresszirányított állat.

Egy párkapcsolat  neuralgikus körének megrajzolása párkapcsolatot menthet.

A kutya a legjobb dolog ami a gyerek születése után érheti az embert. A kutya jó dolog!
Nem vagyok falkavezér típus. Ezt nem akarom unalmas hosszan kifejteni, a lényeg annyi, hogy az emberek közt értelem-érzelem-humor vonalon próbálok hódítani, ez viszont a kutyákra nem hat. Szintre kell jönniük, különben oldalba leszek pisilve! :D

Rengeteg ötlet és történet van a fejemben. Írnom kell.
Olvasni meg többet, mint 2015-ben (nem csak szakkönyveket kéne)

Szeretem a gyerekeimet, egyre megértőbb vagyok anyámmal (aki továbbra is elképesztő), szeretem a pasimat, a barátaimat, a kutyáimat, a halaimat és a tejberizst. Persze azokat is szeretem akik a hirtelen felsorolásból kimaradtak, nehogy megsértődjenek! És így év végére: szeretem magam.
Szeretem a kitartásomat, a szenvedélyességemet, a kreativitásomat, a kifogyhatatlan erőmet, a kíváncsiságomat mindenre, és azt, hogy ezt felerészben mások javára tudom fordítani.
Maradjon így!