Van nekem ez a fiatalka barátosném, ez a Gizus. Harmincöt éves de amikor leülök vele beszélgetni, olyan érzésem van, mintha visszarepülnék a hatvanas évekbe. A millió csattal feltűzködött haja, ami a feje tetején buján göndörödő tincseket képez, a szája repedéseimen megülő vastag rúzsréteg, a szűk miniszoknyában keresztbe vetett hosszú lábai, és ahogy a körmei kopognak az asztalon, miközben mesél, mind a sarki pénztárosnőt idézi gyerekkoromból. Gyönyörűnek találtam de volt benne mégis valami taszító, mert valahogy nem volt valódi. Gizusról viszont legalább a súlyos aranyékszerek hiányoznak.
Mesél, és közben szépre lakkozott körmei idegesen kopognak a kávézóasztal márványlapján.

-- Ééééén nem bírom tovább amit csinál! Kész. Lelépek.
-- Pontosan mit csinál az a féreg? -- érdeklődök együttérzően, egyúttal jelezve, hogy még emlékszem, hogy legutóbb ragaszkodott hozzá, hogy a pasija egy féreg.
-- Neeem csinál semmit! (körömkopogás) Kutyába se vesz. Le se szar! Csak a haverok, azokkal játszik naphosszat a neten.
-- Megértelek, szar érzés lehet.
-- Kivagyok! Velem ezt nem lehet csinálni!
-- Tényleg rossz ha nem törődik veled.
-- Ugye? Minek néz engem? Egy fotelnek? Megvettem, leteszem, ott áll a sarokba és néha beleülök?
-- Nyugodj meg, nem hasonlítasz fotelra. Amúgy, ha fotel lennél, akkor hogy éreznéd magad?
-- Haggyámá ezzel a pszichológiai rizsával!
-- Hagyhatlak de látom, hogy fel vagy spanolva. Legyél fotel, röhögjünk kicsit és jobb lesz.
-- Okés, fotel de nem IKEÁS!
Összenevetünk.
-- Milyen fotel vagy ebben a kapcsolatban. Izé, lakásban?
-- Bőrfotel olyan apró fekete szegecsekkel. Ha lenne pénzem olyat vennék.
-- Okés. Megvettek, hazavittek, letettek és te ott vagy. Egy gyönyörű vörösbarna, pazarlóan sok bőrből készített fotel.
-- jajj, olyan szép vagyok, hogy ezen sírni kell.
-- Ne bőgj, mert elkenődik a szemfestéked. Inkább éld bele magad, hogy fotel vagy és nem törődnek veled.
-- Hát az tényleg jobb..
-- Gyerünk! Ott vagy, te a gyönyörű fotel. Írd le milyen a környezeted, hogyan érzed magad.
-- Hát... van ilyen perzsaszőnyeg előttem és pont mögöttem egy nagy ablak, brokátfüggönnyel. A kötője egy hatalmas pompon, mellettem asztalka, rajta chips és borosüveg...
-- Nagyon jó! És...
-- Az a féreg meg ott ül arrébb, azon a béna kis forgószéken a kisasztal előtt és rám se néz. Szép vagyok és magányos. A bőröm ragyog, itt a kaja meg a pia mellettem de nem kellek. Hasznavehetetlen vagyok. Nem értem minek vett meg ha nem ül ide soha. Olyan helyen szeretnék lenni ahol sokan vannak. Jönnek, megsimogatnak, hogy milyen szép vagyok. Értelmetlenség itt lennem. Értelmetlenség várni, hogy majd idejön és rám ül. Ha ő nem jön, akkor nem jöhet senki. Az ő fotele vagyok, az ő lakásában. Úristen! Még csak nem is a saját fotelem vagyok!
-- Ssss!. Mondd tovább!
-- Egy fotel vagyok aki arra vár, hogy simogassák, hogy körülöleljen, hogy elismerjék, hogy milyen kényelmes és milyen jó vétel volt. Tudni szeretném, hogy kellek, és megtartanak, hogy szeretnek!
-- Nem szeretnek?
-- Nem tudom. Nem, azt hiszem nem szeret. Nem törődik velem. Hagyja, hogy várjak rá. Egyedül hagy. Nevetséges, hogy ideraktam a bort meg a chipset. Várok rá, mert azt szeretném ha ő jönne ide. Én nem mehetek. Fotel vagyok, nem tudok járni. Nem tudok beszélni se. Fotel vagyok ami meg fog öregedni és végül elkótyavetyélik a Vaterán. Nem azért vagyok itt mert kellek neki, csak mert jól nézek ki.
-- Milyen érzés?
-- El fog múlni. Ami miatt megvett az el fog múlni. Öreg leszek, unalmas bútordarab. Majd újságokat rak rám meg a koszos ruhát. Nem is látszom majd. Még csak nem is látszom!
-- Most lát téged?
-- Nem lát mert nem néz rám. Felesleges itt lennem. Felesleges várnom. Nem fog idejönni hozzám. Fogalma sincs, hogy milyen érzés várni rá. Mindig egyedül leszek. Jajistenem! ........ tessék, most meg elkenődött a szemfestékem!
-- A jó hírem az, hogy nem vagy fotel. Tudsz járni, tudsz beszélni.
-- Cseszd meg Lullie. Mi értelme van, hogy megbőgettél? Te meg a pszichológiai hülyeségeid!
-- Ha azt mondtam volna, hogy nem azt nem bírod amit az a féreg csinál, hanem a saját érzéseidet nem bírod, akkor simán túllépsz rajta.
-- Tényleg sokkal jobb nekem, most, hogy tudom, hogy utálok egyedül lenni meg várni. Esetleg ha megkérdezted volna az elején, hogy "Te, Gizus, szeretsz te egyedül lenni?" akkor most nem nézne ki úgy a pofám, mint a Nasca fensík. Senki se szeret egyedül lenni.
-- Embere válogatja. A kérdés az, hogy te mit fogsz tenni, hogy ne legyél egyedül?
-- Kirakom annak a féregnek a szűrét.
-- Akkor nem leszel egyedül?
-- Keresek egy olyat aki törődik velem.
-- Valamikor ez a mostani is törődött veled...
-- Valamikor igen.
-- De most elfoglalja magát.
-- A haverjaival a neten.
-- Esetleg ha te is elfoglalnád magad valamivel?
-- Mármint?
-- Mittudomén. Olvashatnál, köthetnél, építhetnél gyufaszálból parlamentet, gyűjthetnél kavicsot, szempillát, falevelet. Tanulhatnál nyelvet vagy műkörömépítést. Mittudomén mi érdekel.
-- Ááá, nekem nincs időm ilyesmire.
-- Úgy nehéz. Akkor tényleg nincs más, mint várni. Deszar!