A pszichoterápia mellékhatásai
2014. november 14. írta: Lullabie May

A pszichoterápia mellékhatásai

Kinek van szüksége pszichológusra? Mikor kellene segítséget kérni? Mit tehet és mivel jár egy terápia?

Akinek volt vagy van része benne, az feltehetőleg hasonló következtetésekre jut, mint én, hogy volt vagy van az életének egy szakasza vagy egy megoldatlan problémája amiben rengeteget segített neki egy szakember.
A lelkünkben turkáló barátnő vagy barát, ha mégoly jó szándékú is, néha több kárt okoz, mint hasznot, hiszen csupán a saját tapasztalatai állnak a rendelkezésére, és max a saját szűk kis világán keresztül tudja az okos tanácsait adni. Mondom mindezt úgy, hogy én magam is gyakran vagyok ilyen pszichologizáló barátnő. A baráti segítség az együttérzésen túl azért nem szerencsés, mert a barátainkat a saját gondolat-értékrend-tapasztralat-cél körünkből válogatjuk. Vagyis, kicsi a valószínűsége, hogy bármelyikőjük kimozdító külső pontot tud jelenteni.

Amikor úgy érzed, hogy nem neked van szükséged terápiára, hanem anyádnak, a párodnak, a gyerekednek, valójában akkor is neked van szükséged terápiára csak az ő viselkedésük az ami téged a terápia felé fog nyomni.Pontosabban a hullámok, amiket a viselkedésük benned kelt.
Ha szenvedsz egy kényszerbeteg ember melett, akkor ugyan a kényszerbetegség valóban egy létező diagnózis, de az a másik problémája. A tiéd és a te rosszullétednek az oka nem az ő betegsége, hanem az, hogy miért vagy vele és miért hagyod, hogy a dolog téged gyötörjön rommá.
Vagyok úgy néha, hogy egy-egy ismerősöm történetét hallgatva az az érzésem, hogy annyi ellentmondás vagy önámítás vagy önsorsrontás van a dologban, hogy arra már tanácsom sincs más, mint az, hogy forduljon szakemberhez.
Persze, nem fordulnak.
A terápia ugyanis nem kisebb vállalás, mint kilépni egy rosszul működő de legalább ismerősen kényelmes kapcsolatból, ami ez esetben a saját énképünk.
A terápia alatt egy vadidegen embernek mesélsz a legbelsőbb dolgaidról. Olyasmikről amiket még sosem mondtál ki hangosan. Attól tartasz, hogy kritizálni fog. Hogy olyannak láttatja majd magad előtt saját magad amit nem szeretsz, nem tudsz elfogadni. Olyasmire vesz rá amit nem akarsz, olyan célokat tűz ki ami nem a sajátod vagy elvárásai lesznek amikre még nem vagy felkészülve.
Csak maga a terápia lenne az ami lerombolja ezeket a tévhiteket.
De a legnagyobb gát, az a "megoldom egyedül, nekem nincs szükségem agyturkászra (segítségre)!"
Ha így érzed, ne menj el. Annak érdemes elmenni aki képes belátni azt, hogy van nála okosabb, tapasztaltabb, hogy az élete ér annyit, hogy jobban érezze magát, hogy ne bukjon bele újra meg újra ugyanabba a szarba, hogy harmóniát tudjon teremteni a lelkében meg maga körül. A harmónia nem a leszarás, nem a menekülés nem az ingerszegény környezetben vegetálás. A harmónia a derűs élet, a szeretetteljes kapcsolatok, a hatékony problémamegoldás, a nyitottság a világ és az élmények felé, az építés és épülés, etc.
Ennek a csatának lesznek áldozatai.
Barátok, párkapcsolat, szokások, (tév)eszmék, és meggyőződések.
Meg kurva kemény meló. Néha félelmetes.

Hogy én hogy éltem meg?
-- Először engedélyt kaptam rá (az engedélyeket és tiltásokat a szüleink osztják még kisgyerek korunkban. Van belőlük amelyek egész életünkben elkísérnek és a tiltások jó része nem véd hanem rombolja a felnőttkori életünket), szóval engedélyt kaptam rá, hogy NEM-et mondjak.
Amit persze a környezetem azonnal elutasításként élt meg. Itt volt egy nőci akivel eddig mindenfélét lehetett, most meg azt mondja, hogy ezt meg azt nem szereti. Nyilvánvalóan nem szeret már bennünket, hiszen eddig nem csinálta ezt.
-- Elkezdtem törődni magammal. Engedélyt kaptam rá, hogy fontos legyek magamnak. Amit a környezetem úgy reagált le, hogy biztos van valakim, mert mi másért kezdenék el máshogyan öltözködni, és fogyókúrázni, tornázni.
-- Megerősítették bennem, hogy itt az ideje, hogy megfogalmazzam magamban, hogy mit szeretnék kezdeni a tehetségemmel.
-- Kipiszkálta belőlem a férfiakhoz való viszonyulásom problémáit.(A rágódás és a belső munka megint csak azt eredményezte, hogy a környezetem nem bírta a változást.)

Amúgy kb azt éltem meg, amit egy kamasz élhet meg. Volt egy felépített életem amit apró darabokra kellett szednem, hogy egy élhetőbb valamit rakjak össze. A környezetem meg pont úgy reagált ahogy a kamaszokra szoktak. Kb "mikor lesz már vége ennek a szarságnak?"

Segített-e a terápia megoldani a gondjaimat?

Az anyámmal való kapcsolatomban egyértelmű és elképesztő nagy lépéseket tettem, mostanra egy élhető és elfogadható viszony alakult ki. Már nem várok tőle olyat amit nem tud megadni. Mondhatni "kiszerettem belőle". Viszont nagyon nagyra tartom amit elért és sokkal több mindent értek meg az életéből, mint korábban. Sajnálom, hogy csak most jutottam el idáig. Hozzáteszem, biztos most volt az ideje. :)
A párkapcsolatom...
Na az gajra ment a terápia alatt, anyám után az lett a következő pont amin dolgoznom kell.

A terápiának ellenáll a környezet.
A terápiának néha te magad is ellenállsz.
A változás elfogadása nem könnyű.
Az érzelmi munka ugyanolyan kimerítő, mint a fizikai, csak ez utóbbi tisztelik.
A terápia során legalább egyszer megkapod a környezetedtől, hogy:
a/ gyenge vagy, hogy nem tudod egyedül megoldani a bajod.
b/ másra is költhetnéd a pénzt, a terápia pénzkidobás
c/ megváltoztál, tuti, hogy van valakid
d/ nem tett jót neked a terápia
e/nem vagy nyílt, őszinte, mert nem beszélsz róla, hogy mi volt a terápián
f/ anyádtól, apádtól örökölted a lelki nyavajád
g/csak magaddal foglalkozol és elhanyagolod őket
h/ csak másokkal foglalkozol és elhanyagolod őket
i/ elhanyagolod őket

És tényleg. Képzeld, a terápia alatt, mint egy kórházban fekvő beteg, az ember valóban csak magával foglalkozik. Meg azzal a kórral ami miatt kórházba került. Döbbenet!!!!!

c45a9867642ddeec91d4b3ad3887ea55.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr356895151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása