Tudod, hogy honnan tudod, hogy nem kaptál segítséget?
Hogy semmi sem változik attól, hogy már nincs melletted egy férfi.
Ha csupán azt érzékeled, hogy egy adag ruhával kevesebbet kell szétválogatni, egy emberrel kevesebb étkezési igényeit kell figyelembe venni és egyel kevesebb az egyeztetés a hétvégi program tekintetében akkor gyanús, hogy a tennivalók felét eddig sem csinálta más valaki, mert az megéreznéd. Valamennyit biztos tett, mert miért ne segített volna, de ha nem lett nehezebb az életed, akkor el lehet gondolkodni, hogy a másik esetleg csak annyit tett, amit el is vitt magával amikor elköltözött..
Nem én mondom, hanem egy barátnőm mondta a minap. Egy éve van egyedül (értsd, nem él egy háztartásban a kedvesével) viszont nevel két gyereket.
A beszélgetés az elvárt férjek apaságáról szólt és mivel sajnálatos módon nem volt a társaságban senki aki ne vált volna, vagy a párja ne vált volna. Mindenki érintett a dologban.
Emma volt valójában kiakadva, mert a volt férje újabban folyamatosan azt akarja bebizonyítani, hogy nem elég jó anya. Hogy nem törődik a gyerekeivel eleget, és ha a gyerektől a legkisebb panasz érkezik valamire azt azonnal visszapasszolja Emmának, mintha ő lenne a problémák kizárólagos okozója és megoldója. Úgy tűnt Emma valamiféle hadjáratba csöppent ami szerintem az önbecsülését igyekszik aláásni.
Ugyan "apu" nem él a családdal, ráadásul önként és dalolva távozott egy másik nő oldalán de saját apasági problémáit úgy igyekszik kisebbíteni, hogy a nőt akarja rosszabb színben feltüntetni.
-- Azt hiszi, hogy ez egy verseny? -- húzta fel a szemöldökét Emma.
Bólogattunk, hogy úgy tűnik. Aztán mesélt tovább. Hogy a volt férje megfenyegette, hogy elperli tőle a gyerekeket, feljelenti a gyámhivatalnál.
-- Aha. megbróbál hivatalos papírt szerezni róla, hogy nem vagy jó anya. Érdekes apai gondolkodásmód.
-- Arra épít -- vetett közbe Emma, hogy a gyerekek azt mondták neki, hogy ha valaha is elmenne, akkor ők vele akarnak menni.
-- Nyilvánvalóan felőle kevesebb elvárás érkezett a gyerekek felé -- tárta szét a karját Iza (egy gyereket nevel egyedül, már tíz éve)
-- Én bárkivel elmentem volna aki hagy tévézni és nem cseszeget, hogy rakjak rendet a szobámban -- vihogott Irén (szerkesztő, három gyerek boldog és egyedülálló anyukája)
-- Azt mondta elhanyagolom őket, nem foglalkozom velük -- pityeredett el Emma.
Körülbelül egyszerre röhögtünk fel mindannyian.
Nincs az az önfeláldozó, segítőkész, gyerekeit elkényeztető anya aki sose kapta volna meg, hogy "te nem foglalkozol velem". A gyerekek eredendően önzők. És ha akkor éppen amikor ŐK akarják nem vagy elérhető, nem ugrasz, nem állsz rendelkezésre, akkor jön az érzelmi zsarolás: "nem foglalkozol velem".
-- A volt férjem ugyanezt szajkózta -- vetett közbe az egyik barátnőm és mi lelkesen közöltük vele, hogy jól látja, a volt férje egy önző gyerek.
-- Ha a férjem húgának véleménye alapján ítéltem volna meg az anyósomat, akkor egy akaratos, hajlíthatatlan, követelőző, idegbeteg valakinek láttam volna. Pedig egy rendkívül rendes nő. Csak hát, milyennek látja egy kamasz az anyját? Rossznak.
-- Még mindig az a kérdés, hogy miért akar téged az exed az anyaságodban sárbatiporni? Miféle jó származik neki abból, hogy ha te (tegyük fel) belátod, hogy nem vagy jó anya? -- kíváncsiskodott Ildikó akinek speciel nincs gyereke de egy többgyerekes elvált férfi a párja. Ismeri a másik oldalt is és nagyon hálás érte a volt asszonynak, hogy a férjének igen csak kevés problémája akad az exével, így az ő életük is meglehetősen békés.
-- Fogalmam sincs -- rázta a fejét Emma. -- Akkor találkozik velük amikor csak akar, akkor beszélnek amikor csak kedvük van.
-- És van kedvük? -- érdeklődtem óvatosan, mert korábban már beszélgettem Emmával erről a témáról és valóban érzékeny pontja ez a válásuknak.
-- A lányom nem akar vele kapcsolatot tartani. Nem haragszik rá csak egyszerűen nem. A fiam imádja az apját.
-- Nézd csak...hogyan beszélsz róluk... " a lányom", a "fiam". Mintha nem a közös gyereketek lenne, hanem csak a sajátod.
-- Mert az enyémek. Az apaság valami mulandó dolog. Lehet vállalni de ki lehet belőle szállni. Jön egy új szerelem és a gyerekeket el lehet felejteni. Az anyaság olyan amit a férfiak soha nem éreznek és nem érthetik meg. Olyan érzés, olyan teher, olyan valami amit soha egyetlen percre sem tehetsz le. Nincs olyan, hogy ne lenne a tudatodban, hogy gyerekeid vannak.
A szerkesztő csaj itt elkapta a fonalat.
-- Amikor az első könyvem írtam, kivonultam a családi életből. Volt a gyereknek ruhája, beraktam a mosást, bementem az iskolába fogadóórára, utána vittem a gyereknek a tornacuccát, elkészítettem velük a szülinapi ajándékokat, kinyomtattam az iskolai feladatokat, reggel megcsináltam a tízóraijukat, veszekedtem velük, hogy rakjanak rendet a szobájukban, elvittem őket orvoshoz ha kellett de semmi több. Írtam a könyvemet, mint a gép. Akkor egyszer volt, hogy valami miatt letettem egy részét ennek a tehernek. Fú, ne tudjátok meg mit kaptam érte.
Hogy Ő (elvált férj) ő mindent megcsinált, főzött, mosott, takarított, tanult a gyerekkel, bevásárolt én meg csak elhajtottam őket, hogy hagyjanak békén, mert nekem valami más sokkal fontosabb volt, mint a gyerekeim.
-- A férfiak azt gondolják, hogy a világ és az anyaság abból a kevésből áll amennyit ők látnak vagy magukra vesznek belőle. A múltkori szülőin beszélgettem egy apukával aki még soha életében nem volt szülőin. Hatodikos a gyereke. Fogalma sincs róla, hogy kik a gyerek tanárai, milyen iskolai események vannak.
-- A férfiaknak fogalma sincs arról, milyen az amikor a gyereknek reggel jut eszébe, hogy ünneplőben kell menni.
-- Hogy kokárda kell.
-- Be kell vinni 1500 Ft-ot.
-- Ma van az utolsó határidő... bármire amiről eddig nem tudtál.
-- Elszakadt az egyetlen nadrágja ami jó rá.
-- Elvesztette a tornacuccát és egyest fog kani a felszereléshiány miatt
-- Nem találja a kulcsát.
-- Nem akar kabátot venni pedig odakint repkednek a mínuszok.
-- Nem akar iskolába menni, mert bénán áll a haja.
-- Utálja amit tízóraira csomagolnál de nincs más a hűtőben.
-- Leette a pólóját de nem akarja lecserélni, mert az a kedvence.
-- Lejött a cipője talpa, a másik cipőjét meg kinőtte.
-- Elszakadt a cipőfűzője.
Annyi ötlet volt a reggeli problémákra, hogy egy jó részére nem is emlékszem. Csak viháncoltunk és röpködtek a szavak, az emlékek. Néhány anya aki arról beszél, hogy mi minden van amiről nem beszélünk. Hogyan kelünk fel éjjel többször, hogy megtapogassuk a beteg gyerek homlokát, mialatt apuka alszik, mert neki másnap dolgoznia kell. Nekünk is csak mi nem tudunk aludni. Hogyan visszük el a gyereket olyan helyekre ahova nekünk egy csepp kedvünk sincs menni de a gyerek szereti. Vagy muszáj. Mondjuk zsúrra. Ahol más szülőkkel kell beszélgetnünk amihez nincs kedvünk. Vagy vállaljuk, az SZMKs feladatokat az iskolában, hogy többet tudhassunk a suliról és egyengethessük a gyerek útját. Ahogy azt se tudják milyen megterhelő egy gyereknek ruhát vásárolni, mert a gyerekek utálnak vásárolni de rettenetes gyorsan kinövik, kihízzák, szétrúgják a cuccaikat. A füzeteket is többnyire anyukák kötögetik és vásárolják, a zsúrokra az ajándékot, a tanároknak a virágot. Hogyan számolgatjuk a felvételi pontokat, keressük a megfelelő óvodát, iskolát. Hogyan aggódunk a serdülő gyerekünkért, a pattanások a kövérség, a soványság, a menses, a maszti, a szex, a drog, a pia, a cigi, a minden miatt, hogy jól süljön el de ne is korlátozzuk de baja se legyen de valahogy mi is szeretnénk élni egy kicsit, mert a gyereke majd elköltözik (amitől persze már most szomorúak vagyunk) de kéne egy élet akkorra is amit már most ki kell alakítani.
Ha apuka csinál valamit, akkor annyira odáig van magától, mintha azzal az egy dologgal letudta volna az apaságot arra az évre de legalább arra a hónapra.
-- Te Emma! Tulajdonképpen az egész nem fontos. Úgy sem értik és sosem fogják felfogni. A lényeg az, hogy hogy vannak a gyerekek? Mármint amióta a férjed elköltözött. A többi, szerintem nem számít.
-- Ja -- mosolyodott el Emma. -- A gyerekek jól vannak. Jól tanulnak, vidámak, jókat beszélgetünk, eljárunk mindenfelé amihez kedvünk van. Folyamatosan változnak de most valahogy előnyükre. Mintha kezdene beérni az amit eddig beletettem. A lányom azt mondja, ha én jól vagyok, ők is jól vannak.
-- Na ja. te vagy az anyjuk. És lehet, hogy nem vagy tökéletes, de ugyanúgy mint mi itt mind: egész jó anya vagy!