Nézem a pasast magammal szemben. Korrekt negyvenes. Farmernadrág, sportzakó. Tüsire vágott haja helyenként erősen őszül. A keze normális, a körme tiszta. Picit püffedt arca van, lehet, hogy valami szívprobléma teszi mert egyébként nincs elhízva. Ne kérdezd meg, hogy hogy keveredtünk a témába, hogy a volt kapcsolatainkról sztorizgassunk. Néha azt sejtem, hogy a volt kapcsolatok elemezgetése a szexről való beszélgetés előszobája. Mert előbb utóbb kibukik, hogy vele jó volt, csak kevés vagy nem volt jó de sokszor nem vagy kérette magát, vagy kellette magát vagy hogyan is volt valójában az ágyban. Ha meg már a szex szóba kerül, akkor az ember valahogy hevülékenyebbé válik és ha beszélgetés közben nem derül ki valami tolerálhatatlan perverzió, akkor jó eséllyel egy kellemes kefélés lesz a dolog vége.

Addigra már túl voltunk azon a szakaszon, hogy elmesélje azt a nőt akibe még mindig szerelmes, akiért elvált, aki elhagyta és aki miatt nem tud kikötni senki mellett, mert minden nőben azt a szemét kurvát keresi aki amúgy megcsalta őt de ő akkor is szereti. Bea, az igazi, a felejthetetlen, akiért a szívnek meg kell szakadni. Aztán jöttek a sztorik azokról a nőkről akik édesek voltak de Bea miatt nem tudott beléjük szeretni, aztán mindenféle nők. Hallgattam ahogy a pasas elmesélte, hogy hogyan szedett fel a héven egy csajt akit végül nem dugott meg, mert valahogy nem úgy jött ki a lépés pedig rojtosra csókolózták a szájukat annyira egymásra voltak kattanva. Aztán elmesélte, hogy milyen volt amikor elvette az első felesége szüzességét, aztán elmesélte, hogy milyen volt később a feleségével aki nem rajongott az orális szexért de ő azért csak kiharcolta, aztán elmesélte még vagy száz kalandját.
Igyekeztem bájosan vigyorogni és időnként már fiúsítva éreztem magam, miközben hallgattam őt és együttérzően vagy elismerően bólogattam. Én teljesen értem, hogy neki az érzelmek nagyon fontosak. És tényleg szar ha az ember egy alkalmi kapcsolatban nem kap annyit, mint amennyit ad. Mert az ugye egyszeri és ott egyensúlynak kell lennie. Mert a házasságban működhet az, hogy majd legközelebb, de egy alkalmi dugásnál nem. Azért részletesen elmesélte az alkalmi dugást és hogy hányféle módon elégítette ki a partnerét aki őt viszont hoppon hagyta.
Aztán felidézte az egyetemista lányt aki parfümöket árult. Éppen ott tartott, hogy "és aztán akkorát dugtunk, mint a vaddisznó" amikor sajnálkozó arccal elnézést kértem amiért mennem kell. Otthon két gyerek vár, sajnos ennyi időm volt erre a beszélgetésre. Nem engedtem, hogy kifizesse a sörömet. Valamiért nem szeretem ha másnak kerülök pénzbe. Aztán a kijáratnál elköszöntem és elrohantam. A villamoson a sálam és a kapucnim közé húzódva igyekeztem feldolgozni a hallottakat és megfejteni, hogy mi zavart igazán és miért vettem menekülőre a dolgot amikor a pasas jól néz ki, és nyilvánvalóan érdeklődik utánam és nincs jogom panaszra, hogy milyen tahó, amiért ilyesmiket mesél, mert biztos voltam benne, hogy csak jeleznem kellett volna, hogy nekem nem fekszik a téma és nem beszél róla tovább.

Azon morfondíroztam, hogy nyilvánvalóan és hálistennek, az első nője nem lehetek. Egy bizonyos koron túl az ilyesmiben már amúgy sem lát az ember semmi romantikát.
Szűz már nem vagyok de ha az lennék is mindegy, mert második első szűz lány úgysincs, úgyhogy ez is kipipálva.
A karmikus szerelme már nem lehetek mert az már volt neki és mint tudjuk az megbonthatatlan égben köttetett, ember által fel nem fogható kötelék.
Az örök szerelme se, mert az meg folyamatban van és abból se osztanak második örök szerelme díjat.
Az se lehetek akit nagyon akart de nem jött össze neki, mert már olyan is volt.
És még a lehetőségként köztünk lebegő szex is csak a futottak még éremre pályázhat, mivel az orbitális dugás trófeát már elvitte valaki.
Gondolkodtam rajta, hogy mennyivel lett volna másabb ha mindezeket a sztorikat nem hallgatom meg. Ha van annyira intelligens, hogy nem oszt meg ennyi részletet és főleg nem veszi el annak az esélyét, hogy ha nem is élete szerelmének de legalább egy különleges élménynek gondolhassam magam. Akkor egyszerűen dugtunk volna és nem kezd el berzenkedni az önérzetem, hogy nem akarok beállni a sorba.
Mert az lehet, hogy neki az érzelmek nagyon fontosak de nekem meg tömegiszonyom van.