Van egy barátnőm aki coach. Nem is akármiben ad tanácsot hanem párkeresésben. Nagyon diszkrét amúgy, szóval senki se gondolja, hogy minden ügyfele sztoriját kibeszéli de a minap volt valami ami munka közben nála is "beakadt".
Egy ötven körüli kliense meséli, hogy minden szuper, minden jó az új alakuló kapcsolatával (amit egyébként a barátnőm rapid randijain csippentett fel) csak egy baj van: nem tudnak együtt aludni. Vagyis ő nem tud. És ez lehet, hogy a kapcsolat végét jelenti.
Egy egész este az együttalvási emlékeinkről beszélgettünk.
Olyan témák bukkantak fel, hogy az "összebújva aludni" miért fontosabb, mint az, hogy reggel pihent legyél? Vagy az, hogy miért kell egymás rigolyáit este és éjjel is elviselni. Vagy miért kell alkalmazkodni? És persze az is eszünkbe jutott, hogy kellene véleményeket gyűjteni ebben a témában és kiadni, mint a "vagina monológokat", mert biztosan érdekes lehet, hogy ki mindenki miket áldoz fel az együttalvás ideáljának oltárán.
Gyorsan elmondok pár sztorit amit a témában hallottam.
Egyik lány (nő, asszony) azt mondta, hogy új pasija van akit imád. Imádja a szagát, a testét, mindenét és sok év egyedüllét után különösen jóleső érzés, hogy valaki úgy alszik el, hogy a nyakába szuszog. És ő is boldogan alszik el. Egész addig boldog amíg meg nem mozdul a pasas. Mert akkor felébred. Aztán még ötvenszer egy éjszaka. mert ő valójában ilyen kis nyúl féle alvó, aki minden zajra felriad. Nevetve mondja, hogy majd biztos megszokja  (adja Isten)
Egy srác mesélte valamikor, hogy megismerkedett egy lánnyal és minden szép meg jó, és égig ér a lángolás... vagyis ért... de a lány valai kiábrándítóan rettenetesen horkol. Kiábrándítóan! (a horkolást lehet kezeltetni, Csak az a baj vele, hogy aki horkol az nem tud róla vagyis nem zavarja vagyis semmi nem kényszeríti rá, hogy csináljon vele valamit. Nekem speciel volt olyan pasim, aki mondta, hogy horkolok. Olyan szorongásaim lettek tőle, hogy ihaj de én se jutottam el vele mondjuk egy dokiig. Csak szorongtam. Ő is horkolt csak ő nem szorongott miatta)
Azon agyaltunk, hogy vajon kevesebb lenne-e a szex a párok között ha a másik nincs kéznél. Valószínűleg lényegesen kevesebb, mert a legtöbben szerintem azzal fejezik ki, hogy kedvük lenne egy kis kufircoláshoz, hogy átnyúlnak az ágy túloldalára. A másik "veszi a jelzést" és reagál kedve szerint. Ja... hogy számtalan pár van aki az egy ágyban alvás ellenére sem szexel. Bocs. Abban akkor nem az ágy a hibás. De ők ennek ellenére sem aludnának külön ágyban. mert az "jelent valamit".  Nekem ez viccesnek tűnik.
Milyen remekül ellennék egy olyannal, hogy a vacsoránál a lord azt mondja...
--Asszonyom, ma felkeresem a szobájában.
-- Várni fogom önt!
Vagy...
-- Uram, olyan rég látogatott meg (tegnap). Elhanyagolja a kötelességeit! (:D :D :D)
-- A teendőim nagyon kimerítenek de ma, fürdés után szívesen meginnék önnel egy pohár bort.
(felkeresés, borozás, kufircolás, saját szobába visszakotródás, ALVÁS!)
Istenien elszórakoztunk ezeken a dolgokon és kiveséztük, míg végül talpraesett és öntudatos barátnőm elmesélte, hogy miért zakkant meg a kliense sztorijától.
Mert az náluk úgy van, hogy szereti, imádja a pasiját de az éjszakái borzalmasak.
Eleinte úgy volt, hogy a pasija ölelte, rácsavarodott, levegőhöz jutni se hagyta, úgy aludtak el. Mármint a pasi. Ő meg boldogan hagyta, mert mennyire szereti őt ez az ember és mekkora jóság egy ilyen kapcsolat. Aztán amikor a pasas elaludt végre akkor finoman megpróbált kibontakozni az ölelésből. A pasas amúgy egy benga, szóval a karja önmagában képes szövetelhalást okozni ha hosszasan rajta tartja valakin de a barátnőm tényleg imádta, hogy ilyen bújós az ürge. Finoman kezdte letolni magáról ezt az összebújva alvás dolgot, mert jókat és eleget szexeltek, volt ölelés, szerelmes enyelgés, minden csak ez az összetekeredve elalvás ez volt ami két perc után kényelmetlenné vált. Hogy miért? Mert ő hason szeret aludni, összetekeredni meg csak oldalt lehet. Szóval a pasija néha nyüszög emiatt de némi lelkiismeret furdalás árán szép lassan leszoktatta a párját. Minden kerek is lenne ha csak ennyi lenne a gond. De a srác úgy dobálja magát éjjel, mint egy játékos kedvű delfin a vízben. Úgyhogy ő egy éjjel hatvanszor felriad mert a pasas helyezkedik. És ha éppen nem ez van, akkor a párnákért megy a csata. mert van vagy nyolc párna az ágyban és a pasas kihúzogatja őalóla a párnákat és arra mindig felébred. Reggelre meg elgyötört, fáradt, mostanában végtelenül kimerült.
-- És a pasid?
-- Ő se alszik valami jól. Szerinte én veszem el a párnát és én nem hagyom őt aludni.
-- Aludjatok külön!
-- Azt nem lehet! Egyszer felvetettem, de úgy nézett rám, mintha válni akarnék.
-- És meddig gondoltad, hogy nem alszol rendesen?
-- Amíg megöregszünk. Az öreg párok többnyire külön alszanak (nevet)
Erre nem nagyon lehet mit mondani. Az ember sok mindent beáldoz egy kapcsolatért aztán csak évek múlva derül ki, hogy megérte-e. Hozzáteszem ebben a helyzetben az a szar, hogy csak úgy van megoldás ha valamelyik lemond a saját igényéről. Könnyű lenne azt mondani, hogy mondjon le a pasas az együttalvás érzelmi kielégüléséről de valójában az mitől lenne kevésbé fontos?
Gonosz módon az jutott eszembe, hogy válasz csak akkor lesz ha már nem lesznek együtt. Ha mással majd tudnak együtt vagy külön vagy valahogy kielégítően és pihentetően aludni. Nem tudom mit kívánjak nekik.

-- Megyek -- állt fel a barátnőm. -- Ha korán vacsizunk, akkor filmnézés közben tudok aludni egyet. Még mielőtt lefeküdnénk.
-- Én is megyek -- válaszoltam. -- Vár a bazinagy ágyam, a laptopom, a szabadságom. Ha nem tudok aludni, az csak saját magam miatt van.