Ha megkérdezed valakitől,
hogy miért szereti azt a valakit,
akibe szerelmes és akivel együtt lakik, 
ő elkezdi sorolni, hogy hát... olyan rendes
meg kedves és megbízható.
Türelmes vagy éppen lendületes,
sokat dolgozik vagy sokat keres,
Meg jó vele a szex, már ha van néhanap,
de akkor aztán az ég leszakad,
az anyja is kedveli és az is jó,
remek apa lesz majd és békés vele az élet
vagy éppen az izgalom temérdek,
a főztjét is szereti és el is mosogat,
meg ez olyan pasi aki sosem tenne olyat...
tudod, nem csajozik még a neten se
és jó vele forralt bort inni telente.
Ha azt mondod ennek a valakinek,
hogy értem én, mindez nagyszerű
de mi lesz ha kiderül, hogy nem annyira rendes,
picit megbízhatatlan, türelmetlen és kényelmes,
a munkában meg lemaradó, aki címeket sose kap,
nem jár emelés se, hiába éjszakázik néhanap.
Este az ágyban is kicsit lankatag,
mert a kezdeti hév az már odavan,
és anyád csak a szomszédnak mondja, hogy a veje,
semmire se viszi pedig nem ostoba a feje.
Gyerek se lesz vagy nem éppen
ebben a megálmodott fészekben
ahol unalmasak is a mindennapok,
és egy kis színt bele csak az internet adott,
még a borozás is rendre elmarad,
akkor mi az ami mégis mellette tart?
Akit kérdezel csak hebeg,
sosem gondolta, hogy így is lehet.
Csak áll bután és néz a semmibe,
te meg kíváncsian, hogy a szeretést érzi-e.
Látja-e milyen ostoba, hogy szeretni nincs mit,
ha a másik nem ad neki semmit.
Hogy ha elmenne egy nap és mindent vinne,
maradék erejével a múltat is romba döntve,
na akkor mit mondana? Ha nem szeretik viszont,
vajon akkor is kérné ezt a viszonyt?
Engedje el inkább, mert nincs mit szeretni benne
mondanád neki, ő meg hálát rebegne,
hogy így felnyitottad a szemét,
belátná, hogy semmit sem ér az egész.
Aztán mégis megállna, talán visszafordulna
mert valami belül mégis zavarja,
hogy ha így van, és nem éri meg
akkor a szíve most mitől remeg?