Jó volt.
Aki csak arra kíváncsi, hogy jövőre elmenjen-e az ne is olvasson tovább. Ne hagyja ki, mert várakozáson felül jól sikerült dolog volt.

Nincs túl jó véleményem az ilyen típusú rendezvényekről. Pár AnimeCon után tényleg csak az vitt el, hogy valahova vinni kéne a gyerekeket ahol eltöltünk pár órát, sétálgatunk ide meg oda és végül csalódottan hazamegyünk, mert semmit se csináltunk maximum vásároltunk valamit amire nem is volt szükségünk de legalább mondhatjuk, hogy ott voltunk.

E helyett...

Mivel ez nem egy hatalmas méretű rendezvény ezért volt valami nagyon kellemes emberléptékű hangulata. Talán ez volt a legfőbb jellemzője. Mindenhova odafértünk, mindenhol beszéltek hozzánk, hamar sorra kerültünk, közvetlenség, oldottság, kellemes légkör. Egy kézben tartható méretű történés.

Mivel a lányommal az írós előadásokat akartuk megnézni, a fiamat lepasszoltam az egyik játékfigura festegetős asztalnál. Később mesélte, hogy remekül érezte magát, mert beszélgettek is vele kicsit a figurákról meg a festékekről. Volt papírkivágós-ragasztós modellezős asztal is de oda végül nem ült le pedig nagyon jópofa cuccok voltak. Kipróbált még valami játékot az egyik számítógépen és ott is segítséget, magyarázatot, hosszas figyelmet kapott a játék mellé. ugyanígy az egyik stratégiai társasjátékos asztalnál. Szóval a gyerek remekül volt.

Mi meg a lányommal odafent hallgattuk a profi sci-fi írók előadásait. Tényleg remek volt. Sőt, hasznos. Lehetett volna több is. Dr. Sárdi Margit egyszerűen egy tünemény nő! A közös világépítős rész érdekes volt, aztán a közös írásról már lepattantunk. Az egy kicsit kuszának és értelmetlennek tűnt, arról nem beszélve, hogy ugyan még tudok papírra, tollal írni csak már nem szeretek.

A kisszinpadon is voltak programok és még egy teremben ahova már egyszerűen nem tudtunk elmenni, mert fejletlen civilizációnk nem támogatja az emberek klónozását, így választanunk kellett a programok között.

Azt hiszem két kedvencemet kell megemlítenem még...
az egyik R2D2. Imádtam ahogy az emberek közt lébecolt, sípolva, fejét tekergetve. A távirányítós srác meg pont olyan távol volt, hogy a kis robot önállósága szívmelengető illúziót keltsen.
A másik a ruhatáros srác aki megkérdezte amikor mentem el, hogy jól éreztem-e magam. Mint egy házibulin a házigazda. Így kell ezt csinálni! :)

Min változtatnék?
Csinálnék egy programfüzetet. Nem kell színes és nem kell flancos de ez a termenkénti kis papír ez nem jó megoldás. Egy háromba hajtott A/4-re ráfér minden. És ebből adnék minden belépőnek.
A helybenírós program alatt megszületett munkákat felolvasnám a nagyszínpadon. Abban már van valami ösztönző erő.
A pályázatra beküldött anyagok (képregények) nyílt színen való kritizálása egy modortalanság volt és stratégiai hiba is.
Volt néhány asztal ami ugyan színes volt és látványos de ezen túl egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy minek vannak ott akik ott vannak. Gazdagították a dolgot a jelenlétükkel, ez tény de nem lett volna baj ha ezen túl is van valami értelmezhető elfoglaltságuk.
jah... és a négyszögasztal. Hát az gáz. Az ilyesmit kisebb helyen és interaktívan érdemes csinálni, mert ez a kimennek páran és elmondják az amúgy nem túl széleslátókörű véleményüket a sci-fi világ híreiről és kényszeredetten viccelődnek közben... Ezt hallgatni inkább kínos.

Gratulálok a szervezőknek és köszönet mindazoknak akik ezt a kellemes napot jelenlétükkel létrehozták.
Taps!