Ha úgy döntesz, hogy megnézed a hajdúszoboszlói Aqua-Palace Fedett Élményfürdőt (mert ugyanitt van Közép-Európa legnagyobb fürdőkomplexuma, de a kinti medencékhez és csúszdákhoz erősen október van, meg víz sincs benne), akkor a következőket tapasztalhatod...

Hajdúszoboszló így október táján teljesen kihaltnak tűnik. Amúgy kellemes meg csendes és a szállásunk is csak egy tíz perc séta a fürdőtől. Mondjuk, aki vonattal érkezik, mint mi is, annak egy pillanatra átsuhanhat valami emlék egy Menzel filmből, olyan az állomás. Aztán a túloldalon... na, ott kilépsz a nagy büdös semmibe. Fingod nincs, hogy hol vagy, merre kéne menned. Se látható buszmegálló tábla, se taxi droszt, se hirdetés, hogy "nagyon híres fürdő amott", semmi. Szerintem a Holdon is nagyobb az élet, mint a pályaudvar főbejáratánál. Nesze neked Közép-Európa meg XXI. század. Nem vagyunk elveszett emberek, gyerekek meg cucc lepakol az eresz alatt (mert az eső az esett, hogy a hangulatot erősítse), és visszarongyolás a büfésnőhöz. Mert azok mindent szoktak tudni. És tényleg. Azonnal hívta is Józsit, a 2-es számú taxist. Na, innentől jött egy kis Európa, mert a taxis udvarias, készséges, informatív volt. Megtudtam, hogy hol érdemes vacsorázni és hol nem. (a Bungalló valóban bejött, az Alhambra picit drágának tűnt a terveimhez képest). A szállás pedig remek. (Ágnes vendégház) Van fűtés, van wifi, a szoba méretes, világos, az ára (így szezonon kívül) rendkívül baráti.
És akkor a fürdő...
az épület kívülről olyan szinten jellegtelen a maga fehérre vakolt hatalmas tömbjével, hogy elképesztő. A bejáratot onnan lehet tudni, hogy emberek mennek be rajta. Az aula is kb ennyi ötletességet tartalmaz. A beléptető rendszer kicsit lassú, de egy előnye van, amiért tényleg dicsérni lehet a dolgot: a karszalaggal mindent lehet. Szekrényt nyitni, szolgáltatást igénybe venni meg mászkálni ki be.
Az öltöző megoldás igazán tetszett. A vonalkód nyitja a szekrényed, a szekrényrész koedukált, mert vannak öltözőfülkék, így nem gond, hogy melyik szülő vigye a gyereket, a csomagot a hol és mikor találkozzunk stb. Semmi sem törött, minden működik, minden tiszta, van személyzet aki segít, informál. Ez a rész jeles.
A fürdő...
Bazinagy. Körbemész és ámulsz mekkora. Rengeteg medence, mindegyik ígér valamit. És csúszda és bugyogók és vízesés és rengetegnek tűnő dolog, amit ki akarsz próbálni. A kövezet se csúszik és vannak pihenőágyak és zuhanyfülkék mindenfelé és tényleg remekül néz ki.
Bejárod, beúszod, kipróbálod, bugyogsz, masszírozódsz, merülsz, kavicson járkálsz, csúszol, pancsolsz órákon keresztül. Addigra megfájdul a fejed a gyerekzsivajtól, ráncos lesz a bőröd, éhes, fáradt és unott leszel. DE ezért a rengeteg pénzért amibe ez került nem lehet csak ennyi idő... úgyhogy maradsz. Némi plusz pénzért (mert minden szolgáltatás plusz pénzbe kerül) bemenekültünk a szauna világba. Ahol csend van. A továbbiakban a csendben gőzölődtünk, méregtelenedtünk, hevültünk, merültünk, főttünk és egészségesedtünk még pár órát.
A következő nap már eleve a szauna szinten tettük le a cuccunkat és innen portyázgattunk a lenti medencékhez. Már megláttunk, hogy bizony, két napnál többet itt nem lehet eltölteni, mert ennyi idő múlva látod, hogy nem túl nagyszabású, több tekintetben talán nem jól megoldott, esztétikailag lapos, részleteiben kifejezetten gáz megoldások vannak, amit nem ért az ember. Ha valaki akar valami nagyszabásút, híreset, grandiózust és kurvasok pénzt beleöl akkor miért ilyen felszínes a dolog?
A képek persze nagyon izgalmasak, csak amikor ázol egy medencében és bámulod a falon a mozaikot, vagy a mozimedence monitorjain a folyamatosan ismétlődő reklámokat, akkor kezdesz el gondolkodni, hogy miért olyan a hely amilyen és min múlott, hogy olyanabb legyen?
Mondok egy példát, jó? Van egy önkiszolgáló étterem is a fürdő területén. Műanyag az egész, olyan igazán ötlettelen IKEA barát hangulatú kb szocreál önkiszolgálópulttal és szocreál stílusú nénivel a pult mögött. Az asztalok alatt ételmaradék és általános menza hangulat. Meg két aranycsicsakeretes kép a falon, nemakaromleszólni festménnyel a fürdőről. Eszem a kaját és annak a lelkivilágán gondolkodom, aki ezeket a festményeket az arancsicsakeretben kitette ide a műanyagszékes, műanyagasztalos menzafeeling közepébe.
Valószínűleg ugyanaz, aki a meander motívumot fordítva rakatta a görög medence falára. És aki képes volt rá, hogy a szemgyönyörködtető, lélekpihentető, helyhez illeszkedő stílus helyett, egy külvárosi csempebolt igényességével tervezze meg a szaunavilágot. Meg az, aki az amúgy elég uncsi (bár nyolc méter magas) csúszda feljáróját a hatalmas csarnok csúszdától ellentétes végébe tervezte. Meg annak is benne lehet a keze aki nem cseréli ki a kiégett neoncsöveket, amik a plafonra pingált csillagokat kéne világíttatniuk, és nem javítja meg a nem működő bugyogókat.
Viszont... a személyzet szinte mindenhol kifogástalanul kedves és készséges volt. Tisztára mint azok akik ezért kapják a fizetésüket. Ellentétben a menzásnénivel, aki biztos valami másból él, nem a vendéglátásból.

Amúgy most kisimultak, egészségesek és gyönyörűek vagyunk. És nem mondom, hogy nem jövünk ide többet, de az biztos, hogy aki pihenni vágyik, az ne a nagymedencék környékére telepedjen, viszont kisgyerekkel, családoknak egyszerűen ideális program.
Én meg beleértem abba a korba, amikor egyre jobban érdekelnek a felnőttbarát szállodák és programok, a gyerekbarát helyett. Így megy ez.