Humanlove genom
2015. március 26. írta: Lullabie May

Humanlove genom

– Az odaadó szeretet képessége mindennél fontosabb – mondta anyám esdeklő pillantást vetve apámra, aki a mellén összefont kézzel bámult maga elé.
Nem úgy tűntek, mint akik ezt a kérdést már ezerszer átrágták. Megbújtak a sárga virágokkal díszített hófehér rendelő süppedős bőrfoteleinek öblében, mint a barikád mögé húzódott harcosok egy kikényszerített tűzszünet idején. Apám rá sem nézett aprótermetű, vékonyka anyámra miközben válaszolt.
– A szeretetre azt mondják: eredendően emberi tulajdonság, de az, hogy valaki mennyire tüzes, az egyénenként más. Jó, ha valaki képes a szenvedélyre.
– A vonzódás az megfoghatatlan, varázslatos dolog, aminek a létét felismerni az maga a szerelem – anyám hangja üresen csengett, mintha valami ócska szövegkönyvből végszavazna.
– Én nem akarok belepiszkálni a természet kémiájába – csattant fel apám –, csak azt szeretném, ha egy kapcsolatban nem fulladna unalomba a szexualitás a nagy szeretet mellett.
– Jó – sóhajtott lemondóan anyám –, legyen akkor szexi és szenvedélyes is.
Apám bólintott, aztán csibészes fény csillant a szemében.
– Beleegyeztem, hogy szőke legyen zöld szemekkel, pedig a statisztikák szerint a szőkéknek 0,3 százalékkal nehezebb a szakmai előrejutás. De cserébe odalent legyen vörös! Így lesz benne valami meglepő és izgalmas.
– Mert te mindig a vörös puncikra buktál – biggyesztette a száját anyám.
– Sose volt vörös nőm – ellenkezett apám.
– De mindig arra vágytál – fújt anyám, és itt éreztem, hogy ez a lemez már milliószor elhangozhatott.
– Könyörgöm! – sóhajtott fel apám, de a hangja inkább dühös volt, mint könyörgő – Nem lehetne a féltékenységet kinyisszantani belőle?
A fiatal orvos, aki a szüleimnek asszisztált a válogatásnál, zavartan köhintett és halkan válaszolt.
– Az már a tizenharmadik allél lenne, ellentétben a tizenkettő hivatalosan engedélyezettel. Így is túlságosan sok sorozathős másolat szaladgál az utcákon – fűzte hozzá a magánvéleményét a doki. Az ujjai türelmetlenül táncoltak az asztal tükörfényes lapján.
– Látod – fortyant fel apám –, azok a tucatlibák biztos mind nagyon tudnak szeretni! Mint az a Monic vagy kicsoda, akinek a nevéhez annyira ragaszkodsz.
– Nem fogjuk anyád után elnevezni! – sikoltott anyám. A hangja sistergett miközben igyekezett nyugalmat erőltetni magára – A statisztikák szerint a Susan nevű nőket többször éri háztartási baleset, mint a többieket.
– A Pistiket éri a legkevesebb baleset a légiközlekedésben. Ezt is vegyük figyelembe? – forrongott apám, idegesen fészkelődve a testét elnyelő puha fotelben.
– De lány lesz! Nem Pisti! Nem te hordod ki!
– Mert mindent te akarsz csinálni, aztán sápitozol, hogy nem segítek.
– Kedves szülők! Fogytán a megbeszélésre szánt időnk, a következő család negyed óra múlva érkezik, a csúszásért pedig engem büntetnek – próbálkozott a fiatal orvos, és anyámat sikerült is megnyernie magának.
– Jaj, szegénykém! Pedig maga nagyon kedves – nyájaskodott negédesen. – Gratulálok a szüleinek, remekül válogattak!
– Nekik ez még nem állt módjukban – jött zavarba az orvos a dicsérettől, és inkább apám felé fordult.
– Felsorolom miket kértek eddig. Ha gondolják, valamelyiket kicserélhetik a féltékenységgel. A hölgy kérte a szeretetet, az úr a szenvedélyt. Anyuka kért kis fület, szőke hajat, zöld szemet, apuka ragaszkodott a vörös fanszőrzethez, a visszafogottsághoz…
Itt anyám alig érthetően közbemorgott valamit, amire apám hangja jól hallhatóan felcsattant.
– Igen, nagyon fontos! Mert a férfiak azokat a nőket szeretik, akik tartózkodóak. Mert őket nehéz megszerezni, de ha sikerül, hűségesek, mert elzárkóznak a kísértésektől.
Az orvos nem vett tudomást az újabb vitáról, csak picit megemelte a hangját, miközben folytatta a felsorolást.
– Az úr kérte, hogy okos legyen, legalább 130-as IQ-t rendelt, és szellemes.
– Ha okos, lesz rendes munkája. Nem fogja egy gyorsétteremben a szelektívet válogatni öregkorára.
– Az öregkorával foglalkozol, mikor még meg sem született! – vihogott fel anyám idegesen. – Arra bezzeg nem gondolsz, hogy milyen lesz kamasznak.
– A nagyfokú empátia, amit a hölgy kért – vette vissza a szót az orvos –, már kamaszkorban is megjelenik a viselkedésben és enyhíti a jellemző kortüneteket! Kértek még: éleslátást, kimagasló logikai képességet, művészeti hajlamot. Kicserélik valamelyiket a promiszkuitásra? Mert a féltékenység hiányát nem tudom hozzáadni, de akik gyakran cserélgetik a partnereiket, illetve előnyben részesítik a felszínes kapcsolatokat, azokra kevésbé jellemző a féltékenység. A statisztikák szerint.
– Jó vicc! Megnézem, hogyan jön ez össze a tartózkodással – nevetett fel gonoszkodva anyám.
– Hagyjuk! – legyintett apám – Már eleget vitáztunk rajta. Ha én elviselem, elviseli más is. A többi fontosabb.
– Szeretném, ha elektronikus aláírásukkal hitelesítenék a listát, és beleegyeznének a fogantatásba.
Anyám és apám megnyálazták az hüvelykujjukat és az asztallapból kiemelkedő érzékelőre nyomták.
Aztán csend lett. A kivetítőn megjelent a hatalmasra nagyított Petri-csésze, amelyben egy levesestányér nagyságú dundi petesejt árválkodott. Anyám elérzékenyülve szipogni kezdett.
Apám megfogta anyám kezét, miközben alig hallhatóan suttogott:
– Nagyon szexi vagy!
Anyám megvetően prüszkölt, de abbahagyta a szipogást.
Ezután a felvételen már csak az elektromikroszkóp képe látszódott. Odacseppentették az izgága kis hímivarsejtet – apám készletének legkiválóbb darabját – én meg csak nézem, hogy azok ketten összeolvadnak az első sejtemmé. A Titok sejtté. Senki nem tudja, milyen emberré váltam volna a beavatkozás nélkül. Következett a lényeg: a nagy egyesülés után az új sejt DNS-ében kicserélik a kiválasztott részeket az előre megtervezett láncdarabokra.
– Négy napig követheti a zigóta fejlődését az interneten. Az ötödik napon kerül sor a közvetlen beágyazásra. Kérhetik az embrió jobb vagy baloldali beültetését. Intézetünk tapasztalata szerint a baloldali gyerekek a későbbiekben zenével könnyebben stimulálhatók, a jobboldaliak gyakrabban jeleskednek a sportban. Minimális a számszerű eltérés a két csoport között, de az esélyt meg kell adni rá – duruzsolta az orvos a szokásos tájékoztatást, majd útjára engedte a szüleimet.
A következő részt rendszerint átpörgettem. Felgyorsítva hol mókásnak, hol szánalmasnak tűnik az az eszeveszett burjánzás, amit egy ilyen lelkes kis sejtcsomó művel. Nehéz beleképzelni, hogy az én magam vagyok, viszont néhány pohár bor után még az arcomat is felismerni vélem benne.
A következő felvételek már azt tartalmazzák, amikor a szüleim hitelesítik, hogy túlestek a beültetésen, és elfogadják a beavatkozás 0,2 százalékos esélyét a vetélésre, illetve a 0,5 százalékos valószínűségét az előre nem látható fejlődési rendellenességeknek. Ezek kockázatát a biztosító csak akkor viseli, ha a zigótával együtt megtörtént a magzatmonitorozó chip beültetése is, és a szüleim vállalják a terhességmegszakítást, amennyiben az adatok alapján a kockázat 0,5 százalék fölé emelkedik. Ezesetben visszakapják a génmódosításra befizetett százhúszezer dollárt, és csupán a beültetés költségét kell vállalniuk. Vagyis ötezer dollárért jöhet az újabb babaprojekt.
Én az ötödik vagyok a sorban. Az egyetlen, aki megszületett.
Amikor anyámék fiatalok voltak, még azon ment a nemzetközi vita, hogy mesterséges megtermékenyítésnél eldönthetik-e a szülők a gyermek nemét.
Aztán a kilencedik héten egy kockázatvizsgálat során kiderült, hogy a gyerekük nyúlszájjal jött volna világra. Elvetették. Ő volt az első.
A második gyereknél a nemét már eldönthették, és a magzatboholy-vizsgálat is egészségesnek mutatta az embriót. Sajnálatos módon a terhesség elhalt a tizenegyedik hét körül.
Aztán újabb öt év jött, amikor anyámék a rendkívül kockázatos és a biztosító által nem támogatott spontán fogamzással próbálkoztak.
Majd egy újabb beültetés következett, ahol már nem csak azt tudták meghatározni, hogy lány legyen a gyerek, hanem a fogantatás után azonnal feltérképezték a DNS-t a fellelhető hibák után kutatva.
Ő már a Petri-csészében meghalt. Akkortájt még nem tudták genom szinten gyógyítani az Aspergert. Anyám pedig nem vállalt egy hiszteroid és antiszociális zsenit.
A negyedikről nem sokat tudok. A gyerekkel valószínűleg minden rendben volt, csak anyámék közt voltak éppen problémák, ezért megszakíttatták a terhességet. Talán ezért nem beszélt róla szívesen.
Közben a tudomány őrületes ugrásokkal haladt előre és kitárult a végtelen lehetőségek tára. Csupán negyven év kellett hozzá, hogy a szülők bármit kérhessenek. Negyven év és százhúszezer dollár.
Anyám hatvankettő, apám hetven volt mire összekuporgatták a pénzt. Ez alatt kellett volna dönteniük azokról a tulajdonságokról, amelyek biztosítják a boldog és eredményes életet számomra. Még bőven előttük állt egy gyereknevelésnyi idő, mialatt gyönyörködhettek az alkotásukban.
Az elmúlt években mindannyiszor végignézették velem a fogantatási filmemet, amikor bekerültem a kényszerelvonóra. Újra és újra megerősítették bennem, hogy a szüleim a legjobbat akarták nekem. Mindent megterveztek, amit csak tudtak. Az ügyvédem szerint a harminckét évvel ezelőtti etika szerint járt el az intézet, nem perelhetem őket. A szüleim már nem élnek, őket csak gondolatban faggathatom, és a filmet elemezgetem. Hogyan nézett apám anyámra, anyám hogyan tartotta a lábát, kezét. Nem éltek boldog kapcsolatban, ezt a szakértő is megerősítette. Én meg itt állok a fájó karomat simogatva, amit véresre szorítottam és vakartam kínomban. Karikásak a szemeim az álmatlanul töltött éjszakáktól. A munkahelyemen hónapok óta beteget jelentettem, mert képtelen vagyok koncentrálni. Csak te jársz a gondolataimban. Amikor találkozunk, az csak növeli a kínjaimat. Hiába látom, hogy várakozóan felém fordulsz. Hiába jössz egészen közel, hogy szinte a bőrömön érzem a testedből sugárzó meleget. Legszívesebben a nyakadra fonódnék, de megszólalni se tudok, mert a belém kódolt visszafogottság pórázon tartja a vágyaimat. Azt mondják nem te vagy az igazi, mert nem törsz át a korlátaimon. Nem te vagy az igazi, hiába vagy okos, higgadt, szellemes és izgalmas. Valami láthatatlan gát közénk préselődik. Tudom, hogy mit szeretnél, olvasok a gesztusaidból. Ahogy anyám gesztusai is megmutatták a filmen, hogy mennyire szomorú volt valójában. Hiányzott neki az ölelés, a gyengédség. Apámnak meg a szellemi társ, amit végül belém kódoltatott, mert anyámban nem találta. Azt gondolták, olyan leszek majd, aki tökéletes életet élhet egy tökéletes társ mellett. Jó lenne legalább azt tudni, hogy a te szüleid mit szerettek volna. Miközben a sokadik pohár vörösbort hajtom fel és a körmeim vinnyogva a saját vállamba mélyesztem, legalább érteném, hogy miért nem vagyunk együtt. Az ügyvéd azt mondja, nincs rá semmi esélyem, hogy megnyerjek egy pert. nem kaphatom vissza a százhúszezer dollárt, amit a szüleim befizettek a klinikának. Rendeltek egy szolgáltatást, és a pszichológusok tesztjei, illetve a morfológiai elemzés alapján maradéktalanul teljesült is az elvárásuk. Pedig az a pénz lehetővé tenné, hogy megműttessem a csípőmet. Ha kisebb lenne a fenekem és hosszabbak a combjaim, akkor biztosan tetszenék neked. És akkor odaadóan szerethetnélek, ahogy anyám is akarta.

 humanlove_1.jpg

Lullabie May

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr377306520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.