Szívasd a férfit!
2015. március 03. írta: Lullabie May

Szívasd a férfit!

Gina öt perccel előbb ér a találkozóra. Az eső eleinte csak szemerkél de az alatt amíg Gina bemegy a közeli mekibe, zuhogni kezd. Ja, a találkozó nem a mekiben van, hanem a sarkon. De a meki ablakán keresztül éppen odalátni ahol a pasas várja Ginát. A nő az óráját nézi. Óra öt...óra tíz... a pasas odakint áll a zuhogó esőben és várja Ginát. Mert szereti. És mert a sárkányt is legyőzné érte, nem hogy egy kis esőt. Gina ücsörög a meleg és esőtlen gyorsétteremben, aztán elindul. És bárki bármit gondol, ez a pasi imádni fogja a szívatós Ginát a későbbiekben is. Mert Gina a kiszámíthatatlan, az elérhetetlen, a nem odaadó. Akinek a figyelmét "birtokolni" , ha csak átmenetileg is, büszkeséggel tölti el a férfit. Megerősíti őt abban, hogy férfi.

A sztorit nemrég hallottam egy társaságban és napokig foglalkoztatott a dolog úgyhogy rákérdeztem immit-amott. "igen, az elérhetetlen az vonzó. Az felébreszti a vadásszenvedélyt." -- mondta egy férfi.
"Hozzám is azok a pasik ragaszkodtak legjobban akiket leszartam" --válaszolta egy barátnőm. "Az odaadó nőket a férfiak szívatják meg" -- mondta egy kollégám.

Rövid leszek és keresetlen.
Ki a fene akar olyan kapcsolatban élni amiben tudatosan sakkban kell tartani a másik érzelmeit?
Izgalmas vagyok? Érdekes? Szexi? Akarjon velem lenni.
Valakinek nem vagyok az? Menjen odébb. Én is csak így teszek.

Leszarod és szeret, imádod és leszar?
Ez ugyanannak a dolognak a tükörképe.
A szerelem, az érdeklődés normális esetben kölcsönös. Kibontakozik, érzed, hogy halad, alakul, reagáltok egymásra, igény van az együttlétre, a másik társaságára. Ha a vonzalmadra nem jön pozitív reakció, akkor érdemes elgondolkodni...
Feltehetőleg nem szereted csak akarsz valamit. Talán magad sem tudod pontosan, hogy mit. Talán csak egy illúzió van a fejedben arról, hogy mellette milyen életed lenne, milyenné válhatnál. Olyan valakivé aki a másik nélkül nem "olyan", akinek szüksége van a másikra, hogy szupernek érezze magát. vagyis most nem vagy az, nem érzed magad annak. Mostani állapotodban nem is kellesz és nem használhatod a másik embert a saját céljaid elérésére.
Ezért nem kellesz. Nem azért mert szereted, hanem mert magadat szereted nem őt. Még akkor is ha mélységesen hiszed, hogy ő érte rajongsz. Amúgymeg, ki a fene akarja felvállalni, hogy valaki nem tud nélküle élni? Normális ember nem vesz ekkora terhet a nyakába. Vagyis nem fog szeretni a rajongásodért.
Esetleg használni fog kicsit, mert az azért kellemes dolog ha az embert fényezik.
Nem a szívatás ami a boldog párkapcsolathoz vezet. (Gina sem azzal a pasassal éli boldogan az életét. Hozzáteszem, Gina az én normáim szerint nem jó ember és feltehetőleg az a fajta nő aki folyamatosan hazudik a férjének arról, hogy hol volt, mit vásárolt és mennyiért, kivel találkozott, stb. Nem gerinces ember.)
Azért a legtöbben megéltük azt, hogy rajongtunk de visszautasítottak, és amikor már nem rajongtunk, akkor kezdett utánunk érdeklődni a másik.
Ez nem a szívatás pszichológiája csupán a kényelemé és a kapcsolatdinamikáé.
Ha rajongsz, elveszed a másiktól minden dolgát. Te mindent megcsinálsz. Megveszed, megszervezed, csinossá, romantikussá, érdekessé teszed. Ő meg... mit tehetne? Mi dolga maradt?
Amikor elunod, elégedetlen leszel és elfordulsz akkor viszont egyrészt kéri vissza a kényelmét, amit megszokott, másrészt végre neki is lesz tennivalója. Elkezd érdekes lenni a dolog.
Az egyetlen biztos jele az elutasításnak és a nemszeretésnek az, ha nem kommunikál veled, ha kiszorít az életéből. Az összes többi az valamiféle kapcsolatot jelez. lehet, hogy nem halálos szerelmet, ebbe ne éld bele magad, hogy én azt mondtam, hogy ha belájkolja a posztodat akkor szeret! (ha úgy érzed, hogy nem szeret, akkor nem szeret. Mert nyilvánvalóan nem úgy szeret ahogy szeretnéd vagyis visszakanyarodhatunk a bekezdés elejére. Mit is szeretnél?)

Ha szívatod a pasidat/csajodat, akkor görény vagy. Nincs mese. felnőtt ember nem szívat senkit, mert van ereje kockáztatni, elviselni a visszautasítást és nem omlik össze tőle ha nem nyer. Feldolgozza, továbblép.
Viszont az nem szívatás ha van benned gerinc és nem lehet veled bármit megtenni. Ahhoz csak gratulálni tudok.
Nézzünk egy szívatás listát (jöhetnek tippek)

Hagyni, hogy valaki esőben ázva várjon ránk, az szívatás.
Órákat késni, mert leszarjuk, hogy várnak és otthon tévézünk vagy heverészünk miközben a barátnőkkel locsogunk telefonon, az szívatás.
Lesni, várni a másik posztjait, de nem reagálni, az nem szívatás, csak gyerekes. Vagy érdekel vagy nem. Döntsd el.
Meghívni a rajongódat, és az aktuális partneredet ugyanabba a társaságba, az szívatás. Ha a közreműködésed nélkül jön létre a dolog, akkor szerencsétlenség.
Társaságban bolondot csinálni, kinevetni azt aki rajongva szeret, az nem szívatás hanem parasztság. A kéretlen rajongókkal szemben az udvarias távolságtartás a megfelelő. Hozzáteszem, van az a szint amit nem lehet normálisan kikerülni, mert a rajongó valóban agyalágyult. Utólag nézve kínos szívatások részese voltam én is megboldogult lánykoromban. Mentségemre szolgáljon, hogy az illetőt soha nem én hívtam meg.
Kifizettetni az ebédet, vagy a bevásárlást azzal a felkiáltással, hogy "otthon felejtettem a pénztárcám" az nem szívatás hanem primitív élősködés.
Folyamatosan meghívatni magunkat, kisebb nagyobb ajándékokat kinézni és kipréselni a másikból miközben tudjuk, hogy ezt soha semmiféle módon nem fogjuk viszonozni, ez akkor a legnagyobb szívatás ha a másik nem keres jól, vagyis tisztába vagyunk vele, hogy a mi huszadik felesleges csecsebecsénk miatt ő hó végén  kölcsönre kényszerül vagy nem tud rendesen enni. Ám, ha a másik azt hazudta, hogy rengeteg ránk pazarolható pénze van és a dolog hihető is a megjelenése meg a szokásai alapján, akkor nem szívatás csupán gyerekség felesleges dolgokat vásárolgatni.
Utolsó pillanatban lemondani egy találkozót és még el is árulni, hogy más valakivel találkozunk vagy más, érdekesebb programot találtunk, az szívatás.
Lefeküdni egy pasassal, aztán amikor elalszik, a klotyóba zárkózva esemesezni egy másikkal aki odáig van érted, ez kettős szívatás.
Máskülönben meg minden olyan megnyilvánulás ami az empátia hiányáról árulkodik, az a saját szegénységi bizonyítványunk és idővel ezt a szívatott fél is így fogja látni. Szóval, idővel megkopik a fényünk és a szívató fél annak fog tűnni, ami: egy mocsokládának.



eso.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr127236029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gontar 2015.03.03. 18:54:53

A szívatás valóban nem jó játék. Ismerkedéskor vagy egy kapcsolat elején az ember nagyon toleráns, elfogadja a másik magyarázatait (pl. a késéssel kapcsolatban). Ilyenkor még a "meg vagyok szívatva" érzést felülírja a rózsaszín köd, a várakozás izgalma. Aztán ahogyan a kapcsolat továbbfejlődik és a szívatások nem maradnak abba a szívatott fél egyre inkább fogcsikorgatva, magára mosolyt erőltetve tűr tovább. Egy idő után, a maga módján - ezen idő hossza és a jelzés metódusa személyiségfüggő - jelzi az ember, hogy drágám... ezt talán nem kéne.

Tudod mi változik? Semmi. :-D

Mindig van valami magyarázat, amik egyébként önállóan akár még elfogadhatóak is. Mégis... elfogadhatatlanná a gyakorisága, az állandósága teszi. Szépen jelzi, hogy hol is áll a szívatott fél a másik prioritás listáján igazából.

Hol is... elárulom: valahol az utcáról egy elit ékszerboltba betérő csöves szintjén. Figyelni kell rá nehogy bajt okozzon, de igazából magasról le van szarva, hogy mit is akar. Itt ő nem akarhat semmit, ez nem az ő terepe.

Aztán az ember azon kapja magát, hogy minden egyes kibaszott alkalommal, amikor valami meg van beszélve szívatva van, nem is kicsit. Hol az utcán ténferegve vár állandóan 30-50 perceket (a 3 perccel a várakozás előtt beígért "azonnal jövök-re" vagy "pár perc múlva jövök-re"), hol a lakásban menetkészen egy-másfél órát arra, hogy elinduljanak végre.

Következő szint, amikor szólnak neki, hogy drágám... erre a szívató játszmába kezd, a szívatott felet támadja olyanokkal, hogy nem bírja ő ezt a sürgetést. Lelkiismeret furdalást okoz, megvádolja a másikat intoleranciával, földhözragadtsággal, rugalmatlansággal, stb... Eléri, hogy a szívatott fél érezze magát szarul az miatt is, hogy szólt - illetve.. ha csak ennyiről lenne szó... Érezze magát szarul az miatt aki! Az miatt, hogy neki fontos, hogy időben odaérjenek, vagy az miatt, hogy rühell nap mint nap az utcán ácsorogni. Érezze magát szarul azért is, mert zavarja a folyamatos átbaszottság.

Mindezek ellenére a szívató - a posztod végkövetkeztetésével ellentétben - nem feltétlenül mocsokláda. Van aki tudatosan szívat, rájuk ez nem vonatkozik. :-) Más egyszerűen csak szertelen... vagy nem tanult meg dolgokat... vagy valami... Vannak, akiknek a gyakorlatban minden fontosabb a szeretteiknél - ők azok, akikkel "lehet még majd, ráérnek" - ezért szívatják őket. Van aki rájön, hogy ezt elbaszta, de ilyenkor általában már késő.

Lullabie May 2015.03.04. 07:54:33

@Gontar:
Van egy óriási különbség a között amiről te írsz meg a között amiről én.
A hivatásos szívató tudatában van annak, hogy szívatja, kiröhögi, kihasználja a másikat. Az akit kihasználnak abban reménykedik, hogy idővel megjutalmazódik a kitartása és elnyeri méltó jutalmát.

A folyton késő ember egy típus. Aki valamit még megpróbál bezsúfolni az amúgy is szűkre szabott idejébe, aki nem tud nemet mondani a főnökének, aki rendszeresen az indulás perceiben kér még egy utolsó valamit, aki szeretne reggel elindulni de nem tud, mert valójában millió dolgot kéne csinálnia ami valóban fontosabb, mint az indulás.
Ez lehet rettenetesen bosszantó tulajdonság de messze távol áll a szívató érzelmi visszaélésével.

Amúgymeg, úgy tűnik neked érzékeny pontod a késés.
Lehet, hogy érdemes lenne utánagondolnod, hogy mi van e mögött.
Félre ne értsd, teljesen jogos elvárás a pontosság, de ha valakit a pontatlanság tehetetlen és elfojtott dühbe izzít, akkor azon érdemes gondolkodni.
Mert 5-10 percet várni valakire aki fontos nekünk, nem olyan nagy cucc. De ha az ember fél órával előbb ér a találkozóra, mert tiszta stressz, hogy idejében érkezzen, akkor az már 40 perc várakozás, ami alatt bizony csak gyűlik a rossz érzés. És a végén kire vártak 40 percet? A szerencsétlen késősre aki maga is végigizgulta, hogy késni fog.

Gontar 2015.03.04. 10:59:25

@Lullabie May: Az idő az egyetlen olyan "fizetőeszközünk" vagy "energiánk" - ki hogyan értelmezi ebből a szempontból - ami pótolhatatlan. Minden mást vissza lehet nyerni alvással, aktív vagy passzív pihenéssel, kikapcsolódással, játszmákkal, anyagi ráfordítással vagy mással, csak az időt nem.

A pontosság számomra a másik megbecsülésének, a másikkal törődésnek a jele - nem pocsékolom az idejét fölöslegesen. Ugyanezt várom én is cserébe.

Az, ha én korábban érek oda bárhova is az én esetleges hülyeségem, és ezzel a gyakorlatban is tisztában vagyok. (megjegyzés: Ez azért fordul elő olykor, mert nem akarok késni - inkább a saját időmből pocsékolok valamennyit, mentsem a másikéból akár csak egy percet is.) A morcogás onnan kezdődik, amikor a megbeszélt időpontban nincs ott a másik vagy a megbeszélt időpontban nem tudunk elindulni. Természetesen van türelmi időszak, pont az az 5-10 perc amit írtál, de nem több. Esetenként lehet hosszabb, előfordul, teljesen érthető - ennek azonban van egyéb kritériuma is. Mégpedig az, hogy amikor a másik látja, hogy késni fog értesít. Nem akkor, amikor már magamtól is látom, hogy vazze, ez késik, hanem előre szól.

Ez is pont olyan, mint oly sok minden az életben. Mint pl. az alkohol, a face-függőség vagy ezermillió más dolog. A mértéken, az arányokon van a hangsúly. Az arányok döntik el, hogy a dolog elfogadható kereteken belül működik vagy sem. Néha késés tolerálható különösebb fogcsikorgatás nélkül. Még csak szívatva sem érzem magam. Százból kilencvenkilenc esetben azonban nem tolerálható. Kurvára nem.

Azzal, hogy a késő tisztában van azzal, hogy most éppen szívatja a másikat, akár tehetne is ellene (de nem tesz, mert különben legközelebb nem így alakulna a dolog) de ez miatt szétizgulja magát nem igazán tudok mit kezdeni, azonban nehogy már őt kelljen sajnálni. :-) Ez pont az, amiről írtam - még a szívatott félnek legyen lelkiismeret furdalása, hogy "jaj, szegény szívató, mennyit izgult azon, hogy most éppen megszívat engem". Jó vicc, kedves blogger. :-D