Egy barátnőm mesélte... 8.
2015. január 06. írta: Lullabie May

Egy barátnőm mesélte... 8.

Éppen akartam írni egy bejegyzést az egoról, amikor egy barátnőm belecsörgött a gondolatmenetembe. A reggeli telefonok egyébként is a frászt hozzák rám. Meg az estik. Ez a két alkalom amikor ha megcsörren a telefon abból még sosem sült ki semmi jó. Valamiért senki nem hív reggel 8 körül azzal, hogy "ön megnyerte a lottó ötöst" vagy azzal, hogy "a New York Times az ön írását választotta az év könyvének" és estefelé nem hív fel a nagy Ő, hogy "épp erre járok bébi, lenne kedved meginni velem valamit? Mondjuk nálam..." de még az sincs este, hogy "hellóka, hiányoztál, gondoltam felhívlak". Szóval, reggeli meg esti telefon az gyomorgörcs.
Némileg megnyugodtam, hogy csak Ancsa az és nem anyám, nem az iskola, nem a rendőrség és nem a főnököm. Kb ilyen sorrendű a para. Ancsa egy tündér. Vele beszélgetni olyan, mintha egy érzelmi tornádó közepén ülnél. Csak nézed a csapongó gondolatait meg érzéseit, próbálsz köztük rendszert meg értelmet találni de mire belekapaszkodnál az egyikbe, már teljesen másról van szó. Mire befejezi totál kifáradsz, összezavarodsz és mégis valahogy feldobódsz mert mindeközben a repkedés közben annyi energia szabadul fel, hogy csak vigyorogsz és vigyorogsz mert Ancsa az Ancsa. Nem lehet haragudni rá.
-- Halló, fent vagy? -- a hangja izgatott, magam előtt látom, hogy megvárta a nyolc óra egy percet amikor a gyerekek már tuti nincsenek otthon, kaki-pisi mindenkinél megvolt, de a magamfajta még nem indult el a melóba.
-- Hogy a patvarba ne lennék fent? Ötkor csörgött a gyerekem órája amire az egész ház felébredt, kivéve őt. Azóta olvasok. Mondjad nyuszifül, mi a stájsz?
-- Teljesen összezavarodtam. Teljesen!
-- Azt gondoltam neked ez létforma, mi a baj most ezzel?
-- Vane ez a pasi, tudoooood... -- persze, hogy tudom. Jenő  vagy Béla vagy Géza vagy valamelyik aki éppen Ancsa fókuszában van. Vadul kotorászom az emlékeim között, hogy mi volt a legutóbbi pasas neve.
-- Árpi! -- bököm ki boldogan -- Mi van az Árpival?
-- Árpi? Milánról beszélek. Tudod az a cuki portás pasas a cégnél. Akiről meséltem, hogy először csak olyan nagyokat köszönt meg előre kinyitotta nekem az automata kaput. Aztán karácsonykor vittem neki a céges buliról megmaradt sütiből. Mert mégiscsak...
-- Jaja, emlékszem, aztán gyorsan magadra is rántottad a pasit. -- A hangomban biztosan volt némi ellenérzés de Ancsa nem sértődős, a gyors szex az életfilozófiájához tartozik. Mert mi van ha minden szép meg jó, egy rakás időt elpazarolt az udvarlásra a szex meg nem működik? Az ember meg beleringatja magát, hogy hú de klassz a másik aztán egy életen át próbálja magával elhitetni, hogy a szeretet az éppen elég, a szenvedélyt alá lehet rendelni a szeretésnek. Némileg értem, mert a magam részéről a ritka de jó szex még talán talán elfogadható, de a gyakori rossz az biztosan nem. És aki azt gondolja, hogy olyan alapvető beállítottságokat, mint a szexuális nyitottság, odafigyelés az tanulható, az nagyon téved. A kíváncsiságról nem is beszélve. Persze, a technika csiszolható és egy értelmes ember képes felfogni, hogy ha jobbat szeretne kapni akkor neki is adnia kell de van egy mélyen húzódó alapvető beállítottság ami nem változik. Ancsa sem változik. Gyorsan akar, sokat. Igaz, cserébe ő is elégeti magát de istenadta szerencséje, hogy mindig talpra áll. Mások arra törekszenek, hogy megtalálják a középutat és csökkentsék a kilengéseket, hogy minél szűkebb legyen az az intervallum amiben mozognak érzelmileg, Ancsa viszont akkora szélsőségek között mozog, hogy más már beledöglött volna. Ő meg nem. Egy másik barátnőm mesélt egy viccet erről:
"Amikor Kohn bácsi kivándorló útlevelet kap Izraelbe, és akkor megy a határra és mutatja az útlevelét és utazik. Aztán ott él egy kis ideig és egyszer csak eszébe jut, hogy hát nem érzi ő magát olyan nagyon jól mégsem. És elindul hazafelé és a határon megint bemutatja az útlevelét. Amikor hazajön, akkor rájön, hogy ő egy kicsit fél, szorong, a jövőre vonatkozó kilátásai rettenetesek, úgyhogy csomagol és utazik vissza Izraelbe. Ahol természetesen megint nem bírja sokáig és jön haza. És amikor már sokadszor lépi át a határt, akkor az egyik Kohn bácsit ismerő útlevélvizsgáló ránéz és azt mondja:
-- Hát Kohn bácsi maga már itt tizenhetedszer utazik oda vissza. Mondja már meg őszintén hol érzi magát jobban?
-- Útközben."
Szóval Ancsa egy ilyen útközben levő ember. Lehetetlenség nem szeretni mert annyi érzelem van benne és azt olyan elementáris erővel tudja kipréselni magából, hogy kész vagy tőle, de nem volt még az a férfi aki Ancsát le tudta volna kötözni. Titokban úgy gondolom, hogy elmenekülnek tőle. Mert amit mindannyian teszünk titokban azt Ancsa felnagyítva megszázszorozva teszi. Kell valaki aki elsőnek mondja, hogy a király meztelen? Majd Ancsa! Senki sem szól, hogy fika lóg az orrodból? Ő mondja. Te csak magadban álmodozol a jókiállású hentesről meg a hátsó szobáról? Ancsa mondja, kérdezi, leírja, átéli, elsiratja, eltemeti, kiássa, lehányja, belahal, feléled és végül diadalmasan távozik. Te meg ha túl közel vagy, megőrülsz tőle.
De most térjünk vissza Milánhoz.
-- Bocs, bocs! Milán! Hogy is felejthettem el? Mi van a szuperportással?
-- Vettem neki karácsonyra egy könyvet.
-- Ééééés? Kiderült, hogy analfabéta?
-- Elhülyéskeded. Az van, hogy kurvára félek. Ez egy pszichológiai könyv. Csupa olyasmivel ami arról szól, hogy én miért vagyok hülye.
-- A férfiak nem olvasnak pszichológiai könyvet. Pont. Itt abba is lehet hagyni a félést a következményektől.
-- És ha mégis elolvassa?
-- Nem olvassa. Nyugalom.
-- Huh. Okés. Hiszek neked.
-- Amúgy hogy vagytok?
-- Szakítottunk.
-- Miiiiiiii??? -- na tessék már megint összezavar ez a nő!
-- Á, nem vagyunk egymáshoz valók.
-- Na de... azt mondtad ajándék meg karácsony --- csak hebegni tudok.
-- Jaaaa... hát, Milán eszembe jutott a könyvről és megvettem neki.
-- Ez se normális, de azt végképp nem értem, hogy akkor mit érdekel, hogy mit gondol rólad utólag?
-- Ez olyan hülye dolog de azért elmondom. Ő mondta, hogy nem illünk egymáshoz. És rossz arra gondolni, hogy a könyv csak megerősíti ebben.
-- Akkor mi a fenének adtad oda?
-- Mert eszembe jutott, hogy hátha segítene neki, hogy boldogabb legyen.

Nem tudtam mit mondani. Arra gondoltam, hogy mégiscsak jó lehet útközben lenni. Mert akármennyire hazátlan, bizonytalan dolog, és közben nehéz a csomag, meg azt sem tudod, hogy búcsúztat-e vagy vár-e valaki, valahogy sosem lehetsz közelebb a mindenséghez.

ff86270ffa6fe2d30f6c271f0985be0f.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr387046099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gontar 2015.01.06. 09:26:21

Az alábbiak pont ebből a könyvből vannak szerintem. :-) Nem mind szó szerinti idézet, de akkor is idézőjelbe tettem. Nagyon jó könyv. Bár még csak az elején tartok már most imádom, ráadásul dedikált, név szerint az én figyelmembe ajánlott példány az enyém, amiért külön hálás vagyok. Többször is végig kell majd olvasnom. Amikor olvasom azokat a gondolatokat, amik éppen megfognak kijegyzetelem, habár tegnap este odáig jutottam, hogy ennyi erővel az egész könyvet úgy ahogy van kijegyzetelhetném... :-)

"Korunk egyik legnagyobb tévedése, hogy összetéveszti az autonómiát az individualitással. Az énközpontúságot azonosítja a szabadsággal. Amikor valaki nem törődik másokkal akkor nem szabad, hanem énközpontú."

"A párom a kilencven százalékát megadja annak, amire szükségem van, de az a tíz százalék hiányzik nekem. Ha keresni kezdjük a hiányzó tíz százalékot, hamar találhatunk partnert és önigazolást is hozzá. Ezeknek a történeteknek általában nincsen szép végkifejletük, mindenki megsérül és elvész a kilencven százalék, vagy annak nagy része."

Lullabie May 2015.01.06. 11:57:27

@Gontar: Akkor te csakis a szuperportás lehetsz, civilben! :D

Hajlandó lennél egy interjúra?
Érdekelne a történet másik nézőpontja is. :) :) :)

Gontar 2015.01.06. 15:56:02

Hát... sem szuper sem portás nem vagyok, de van elképzelésem. A fickónak valószínűleg tényleg nem az esete ez a te Ancsa barátnőd. Az alapján amit írtál róla ő az a típus lehet, aki állandóan a hiányzó 10%-ot, illetve az élményszerű életet, újdonságokat kergeti. Ezért is a számos férfi és ezek magára "rántása". Gondolom amíg együtt voltak is a hiányzó 10%-ot kereste másban, miközben portásunkkal egyre kevesebbet törődött, így a dolog nyilvánvalóvá vállt és természetesen nem lelkendezést váltott ki belőle... Ide vonatkozó idézeteim is vannak a könyvből. :-)

"Ha mindenekfölött élményszerűen akarunk élni, ha mindent az élményektől várunk, akkor hatalmas veszteségek és csalódások fognak érni minket."

"Az értékek egy rendszer részeként léteznek az életünkben. Ha a függetlenség értékét (megjegyzésem: főképen igaz ez az énközpontúsággal tévesen azonosított függetlenség értékre) túlhangsúlyozom, annak a kapcsolatom láthatja kárát. Nem tudhatunk minden értéket egyszerre érvényre juttatni, mert valamelyik kihangsúlyozása előbb-utóbb törvényszerűen más értékekkel sodor konfliktusba."

Lullabie May 2015.01.06. 17:17:59

@Gontar: Ha Ancsa valóban a hiányzó 10%-ot kereste, az azt jelenti, hogy a portás Milán 90%-ban megfelelt. Mennyi az esélye annak, hogy mindig olyan pasit talál magának Ancsa, akiből pont a kalnad-élmény hiányzik, de egyébként 90%-ban megfelel? :)
Amit mondasz (az idézet) az értelmezhető úgy is, hogy Milán azt gondolja, hogy ő 90%-ban tökéletes de a fene abba, aki a maradék 10%-ot is meg akarja kapni.
Szerintem ezek nem ilyen egyszerű dolgok.
A szuperportás valószínűleg csak egy udvarias faszi akit Ancsa túlértékelt. Mivel hamar túljutottak a szexen, a dologban a pasasnak már nem maradt kíváncsiskodni való és feltehetőleg 60-70%-ban se illettek egymáshoz, nem hogy 90. Már ha csak abból indulunk ki, hogy Ancsa egy multinál produkciós vezető, a pasi meg portás. Ancsa meg nem egy függetlenségi harcos. Szerintem legalább is nem az. Szerintem a pasik engedik el a kezét de ha lesz olyan, aki valóban 90%-ban megfelelő, akkor lehet, hogy a 90-be pont beleesik az a tulajdonság, hogy az a pasi nem fogja elengedni őt. Nem gondolod?
Nagy probléma ha valaki sok éven keresztül sosem vet fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mit is akar ő vagy mi az értékes számára. Ha pedig ezek a kérdések felvetődnek, akkor konfliktus fog születni. Mert a cél az, hogy megtaláljuk magunkat az életben, hogy értelmes életet éljünk. és aki ezt nem találja meg húsz évesen (van aki igen) annak szembe kell néznie a változással. Ancsa barátnőm lehet, hogy nem tökéletes, és biztosan nem sajnálnivaló, de szerintem többször jár "odaát", mint azok akik stabilnak hitt értékrendjükbe ragadva, magukat féltve araszolnak a halálig.

Gontar 2015.01.06. 19:20:13

@Lullabie May: Ki mondta, hogy Ancsa összes pasasából ugyanaz a 10% hiányzik? :-) Mindössze nincsen olyan, hogy 100%, mindenkivel lesz minimum 10% hiány - Ancsát ez meg arra ösztönzi, hogy másnál szerezze be, ami rányomja a bélyegét az aktuális kapcsolatára - lásd első hozzászólásom második idézete. A pasik olyankor engedik el, amikor reménytelenné válik számukra, hogy a 100%-ot nyújtsák és rádöbbennek, hogy bármit és bárhogyan tesznek, bármennyit is adnak fel szabadon magukból (idézet: "Azért, hogy társkapcsolatban élhessek valakivel, önmagamat, mint individuumot szabadon korlátozom, ezáltal mint társas lény is ki tudok bontakozni.") az nem lesz elég, a partnerük másnál fog keresni. Ráadásul tisztességtelennek érzik, hogy ez a keresés a hátuk mögött, hazugságokba burkolva történik, erősen rányomva a bélyegét a kapcsolatukra - például a másik jelentős elhanyagolása, semmibe vétele által. A szelídebb pasasok ilyenkor csak simán lelépnek, mások szeretőt keresnek megint mások vitákat kezdeményeznek és / vagy hisztérikussá vállnak, biztosan vannak akik ilyenkor alkoholhoz nyúlnak, vagy agresszívvé vállnak, vagy valami... sokfélék az emberek.

Nagy probléma az, ha valaki sosem vet fel kérdéseket, mert elégedett azzal, ahol van? Konfliktus akkor lesz, amikor ezek a kérdések nem megfelelően vetődnek fel - már megint az énközpontúság... Aktuális idézet - lényeg az utolsó mondata: "Amikor önmagamat az egyediségem felől nézem, azt tarthatom természetesnek, hogy az életemhez értékeket rendelek, és igyekszem azokat megvalósítani, kibontakoztatni: szeretnék boldog és sikeres lenni, élményeket átélni, biztonságot teremteni magamnak, fejleszteni a képességeimet... Amennyiben ezeket az értékeket önmagamhoz, mint kizárólag független és önálló személyhez kapcsolom, abból komoly nehézségek származhatnak a társkapcsolatra nézve."

Ha jól sejtem Ancsa felmerült kérdései is énközpontú módon jelennek meg, és a problémáiért a párját teszi felelőssé. idézet: "Ha a megváltozott helyzetek vagy maga a változás egyéni sorscsapásként vagy a társra vonatkozó kritikaként nyernek értelmezést, akkor a kapcsolat valóban elkezdhet rossz irányba sodródni."

Persze mindez csak fikció, nem ismerem Ancsát és a portás pasast sem.

Lullabie May 2015.01.06. 22:12:38

@Gontar:
Az ember olvas valamit, aztán amit a saját életére rá tud húzni azt ráhúzza másokéra is. Gondolom ismered a mondást: Akinek csak kalapácsa van az mindent szögnek lát.
Ancsa barátnőmnek ugyanis láthatólag nem okoz gondot a pasasok száz vagy tíz százalékossága. Még csak az sem, hogy elhagyják vagy ő odébbáll. Olyasmi embernek gondolom aki csinálja amit tud, és elviseli, hogy mások is ezt teszik. Nem kritizálta a pasijait -- nekem legalább is nem. Nem azt mondta, hogy sorscsapás érte. Kicsit szorongott, de ki az aki nem szorong ha úgy érzi kiszolgáltatta magát valakinek aki nyilvánvalóan nem szereti?
Elég butus dolog, de van aki megengedheti magának. Mondjuk mert van hite valami olyasmiben ami túlmutat a 90%-os portás párhetes vágyán. Olyasmi, ami nekünk, normális embereknek tűnhet tébolynak.

Azt, hogy Ancsa vagy a portás mit tett vagy hogyan élte meg a rövidke kapcsolatukat, nem tudom. Persze, a szokások alapján feltételezek dolgokat.
Ellentétben azzal amit te gondolsz, én úgy sejtem, hogy a pasas elvette amire szüksége volt, aztán odébbállt. Megtehette, és végül könyvet is kapott Ancsától az önigazoláshoz. Attól, hogy te olvasol önismereti könyveket, szerintem ez a portás Milán nem fog. :D Minek is tenné? Éli a maga kis életét, udvariasan nyitogatja az ajtót a neki tetsző nőknek, és néha az ölébe pottyan egy ilyen kis kaland. Nem rossz ember, nem vádolta senki.

Egyszer egy rövidke írásomból háromszor kellett kihúznom a "fókuszpont" szót. Ezen elgondolkodtam. Mi dolgom nekem a fókuszponttal?
Remélem érted. :)

"Nagy probléma az, ha valaki sosem vet fel kérdéseket, mert elégedett azzal, ahol van?"
Sosem?
Nagy probléma.
Az életnek van tétje.