Már advent 1.
2014. november 30. írta: Lullabie May

Már advent 1.

A lista

Szereted a karácsonyt? Mármint úgy igazán. Amikor nem azt hangoztatod, hogy szeretet, meg család, meg a megváltó. Valamit biztos szeretsz benne. Legalább azt a pillanatot amikor elégedetten hátradőlsz a széken és kigombolod a nadrágodon a gombot. Már ha olyasmit adnak vacsorára amit szeretsz.
Gondolom, ebből sejthető, hogy én nem a rajongók táborába tartozom, de ezt csak néhány éve és súgva merem elrebegni. Mert azt mondani, hogy nem szereted a karácsonyt az bűn. Egy ilyen mondással egy rakás ember erőfeszítéseit, játszmáit, kényszereit viszed egyetlen mondattal vágóhídra. Az érzelmi vérfürdőt meg senki se szereti.
Nekem, attól, hogy advent első vasárnapja van, már most elkezdett remegni a gyomrom. Hogy akkor már csak négy hét. A négy hétben talán 12 szabad délután amikor ezzel tudok foglalkozni. De talán annyi se, mert vannak előre nem látható kötelezettségek. Azonnal kell valami stratégia! Ide nekem egy papírt, írjuk fel a neveket, készítsünk listát, találjuk ki, hogy hogy kinek mit és miből, illetve itt a lakás, kész kupleráj, és azt is ki kell találni, hogy a gyerekek mit ajándékozzanak, mert nem szeretném ha bárki megbántódna, hiszen annyira szeretik őket és a barátaim és a kollégáknak (eddig ilyen nem volt) ha nem is személy szerint de kéne bevinni valamit úgy ámblok és már ma fel kéne rakni az erkélykorlátra az égősort, mert megígértem a gyerekeknek, és jobb lenne két listát csinálni. Egyet az ajándékoknak és egyet a tennivalóknak. Kérdés, hogy a tennivalók közé betegyem-e az írósulit meg az írótábort ami nagyon fontos nekem de ha jól belegondolok nem kötelezettség de rengeteg idő és vajon terhelhetek-e bármit azokra a napokra amikor apukával vannak a gyerekek és mikor akar menni a fiam az exemhez és van írós előadás és könyvbemutató és könyvklub és van két pályázati határidő is de most koncentráljunk a karácsonyra....

A nagymama...
Na, neki nem könnyű, mert egyrészt mindene megvan -- hat kávéfőző, legalább harminc bontatlan csomag bugyi, pizsama, köntös, nippek bizbaszok, konyhai cuccok, könyv annyi, hogy nem fér tőle -- és bármi amit kitalálsz, abból legalább kettő. Persze, ő nem akar semmit, mert amit ő szeretne azt nem lehet megvásárolni (durva érzelmi zsarolás). Nyilvánvalóan nem tudom boldoggá tenni, mert nem vagyok gondolatolvasó. Legjobb ha kitalálok valami olyat amire egyszerűen semmit sem lehet mondani. Amíg kicsik voltak a gyerekek, addig ez volt a fotós naptár amit grafikusként én raktam össze. Támadhatatlan, érzelmileg megalapozott ajándék. Csakhogy már nagyok a gyerekek és nem készül annyi tündibündi fotó, hogy elég legyen egy naptárra. Valamit majd kitalálok.

A Keresztmami (mármint az enyém)
Nem sok élő rokonunk van de akik vannak azokat nagyon szeretjük.
Keresztmami annyival jobb eset, mint anyám, hogy ő nem él az érzelmi zsarolás eszközével. De attól még marha nehéz kitalálni, hogy mit is kapjon, mert a mindene megvan és a pénze is van, hogy megvegye amire szüksége van --- ez anyámra és rá is érvényes. Ráadásul vonattal jön. Szóval, CBA-s szatyornál nagyobb tárgyat nem veszek neki, mert nem tudja hazavinni.

A nagynéni
Nagynéni jó fej, bírjuk. Ő talán a legkönnyebb eset, mert imádja a kertjét. Meg a konyhát. Bármit vehetek ami a kerttel kapcsolatos. Vagy főzéssel. Tőle befőtteket szoktunk kapni. Szuper dolog. Elfogy, elmúlik, nem ronda, nem haszontalan, nem kínos. Imádom az elfogyó ajándékokat!
Csak anyám meg ne tudja, hogy így lelkesedem, mert nagyon a szívére venné, mivel ő meg a tartós dolgok híve. Amitől viszont mostanra nem férünk.

És itt tulajdonképpen vége is az ajándékozandók listájának.
Velük szoktuk tölteni az ünnepet.
Gondolom akinek hatalmas családja van azok most gúnyosan felkacagnak, úgyhogy mondom tovább...

És akkor ott van az, hogy a két gyerek mit ajándékozzon ennek a három szeretett angyalnak.
Ahhoz nem elég nagyok, hogy rájuk bízzam.
Vagyis foglalkozni kell vele. Kitalálni, egyeztetni velük, hogy az nekik tetszik-e (mert ahoz viszont elég nagyok, hogy legyen véleményük és ne fogadjanak el bármit) aztán noszogatni és végül utolsó pillanatban leülni velük és megcsinálni. Sürgősen el kell kezdeni az egyeztetési tárgyalásokat!

És ott vannak még a vörös vonal alatt elhelyezkedő emberek...

Mert a gyerekeknek van ugye apukájuk akivel egy ideig jelképes ajándékokat még váltottunk de ettől az ő barátnője annyira kiakadt, hogy megbeszéltük, hogy imádjuk egymást de hagyjuk, jobb a békesség. De a gyerekek az apjuknak és az apjuk barátnőjének is kell, hogy ajándékot adjanak.
Az összesen négy valami.

Ott van az exem akivel a fiam szoros kapcsolatban van.
Biztosan szeretné megajándékozni.
és ott van a család aki már nem a családom de a fiam rendszeresen ott ebédel. És ajándékokat kap. Vagyis valamivel jelezni kéne , hogy köszönöm.

A barátaim, akiket imádok.
Ha ajándékot adok, akkor nehéz létrehozni, hogy ne érezzék úgy, hogy viszonozni kell. Viszont a fene se akar másnak terhet jelenteni. Viszont szeretem őket és fontosak nekem.

A barátok nélkül, eddig 18 ajándék és a nagyobbik része csinálós ami időigényes.
Annyival másabb az idei év, hogy az exem családja korábban kétszer szerepelt a listában, mert tőlünk is és a gyerekektől is kellett ajándékot kitalálni.

Szóval ilyenkor az a kényszerképzetem támad, hogy megfelelő stratégiával úrrá tudok lenni a karácsony előtti pánikon. A pánik erősödni szokott és minél inkább közeledik az ünnep annál erősebb a "leszarom az egészet csak legyünk túl rajta" érzés.
Mindeközben a világ ezerrel nyomatja a giccset a szeretet ünnepéről, abban a tévhitben ringatva az embereket, hogy mások nem ugyanezzel az idegbajjal felszerelkezve élik meg a decembert.
Millió kreatív ötlet sugallja, hogy másoknak van rá ideje, hogy apró, saját varrású, horgolású, készítésű, színes gyönyörűségekkel díszítsék a lakást. Csipke finomságú mézeskalács csodákat rajzolgassanak, karácsonyfadíszt festegessenek vagy bármit amivel a ragyogóan tiszta, frissenablakomosott, keményített és élrevasalt lakásukat cicomázzák és nyilvánvalóan a gyerekeik is frissenmosottak és ropogósrakeményítettek.
Ha most körbenézek, szívem szerint inkább vennék egy másik lakást, minthogy takarítsak.
Pedig volt már sokkal rosszabb is. Amikor ideköltöztünk, reggel lepakolta a költöztetőautó a cuccainkat és estére egy kicsinosított ünnepi lakást varázsoltunk belőle.
Most meg még négy hét van karácsonyig.
És csak három leadási határidő közben.

Viszont, jó hír, hogy idén nem fogok összeveszni a pasimmal a karácsonyi készülődés alatt. Mert, hogy nincs.
Így legalább nem utólag derül ki, hogy milyen szar volt neki, hogy kivettem őt a görcsölés listából és nem konkrét és hasznavehetetlen ajándékot kapott hanem egy lehetőséget, hogy együtt vegyük meg azt amit szeretne. Amit ő úgy aposztrofált, hogy szeretetlenül pénzt kapott. Máig bánom, hogy nem vettem neki zoknit meg nyakkendőt.

Azt hiszem, a kollégáim járnak a legjobban. Viszek be két üveg pezsgőt ajándékba és segítek nekik meginni. :) :)

236fc498e33d538e13d0374bf2dac75d.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr906944353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.