Mindenben
2014. november 12. írta: Lullabie May

Mindenben

Ha felemeled a köveket,
alattuk megtalálsz.
Szétfutok az életedben,
mint száz rusnya bogár,
féreg, gusztustalan, undok kis lény.
Mint pók a magas sarokban,
ászka a padlón, hátizsákban hagyott
szendvicsen a légy.
Ablak széléről pergő festéket kaparva,
a fájdalmas szisszenésben ott leszek.
Amikor az égre nézve nem tudod,
hogy mindjárt esni kezd
vagy elég ha sietsz, a talán én leszek.
A kiborult pohár ami éppen nem esik le,
a cipő ami tart még egy kicsit,
remélhetőleg péntekig
amikor újat vehetsz,
aztán még egy péntekig.
A szalvéta amibe az orrod fújod,
a zsebkendő amibe a szádat törlöd,
a visszajáró amit nehézkesen kaparsz ki
a fém tányérból a mögötted toporgók előtt.
Az elakadt cipzár ami miatt félrerakod a ruhát,
az öngyújtó alján a maradék, kiéghetetlen gáz,
a párnán a gomb, ami nyom éjszaka,
a billegő padlódeszka, újabb ránc az arcon,
a tárgyakat ölelő vastag por a polcon,
a beszakadt dugó a borosüvegben,
a doboznyitáskor szétfröccsenő tej,
Kenyéren a penész, vajban az avasság,
lejárt csekk és lemondott találkozó.
Hideg leves, apróbetűs rész,
kiégett villanykörte, vágy nélküli randi.
Mosdóban hajszál, lekésett vonat,
visszavágásra elszállt pillanat.
Mindet kiirtod, kidobod,
túllépsz és megoldod.

19b895fd3676d7bef8a51acdc9a51094.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr136890327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.