Megcsalás
2014. november 02. írta: Lullabie May

Megcsalás

Az egyik legnehezebben elfogadható dolog a számomra, hogy Lancet azt tekinti a szakítás indokának, hogy megcsaltam. Illetve azt, hogy nem vettem felnőttszámba, lenéztem, és elhanyagoltam.
Csak botladozom a vádak között és tudom, hogy valamelyest mindegyik igaz, nem rázhatom le őket magamról.
Csak...

Megcsalás.
Nem csaltam meg.
Nem feküdtem le egy másik férfival.
Nem csókolt meg senki más.
Még barátilag sem ölet meg más férfi.
Nem is találkoztam mással.
Nem szexcseteltem.
Nem voltak titkos szerelmes csevejek.
Nem voltak kedves levelek.
Nem volt se meghittség se jövőkép.
Nem volt semmi amit viszonynak vagy szerelemnek lehet nevezni.

Mi volt akkor?
Valaki aki szívesen csinált velem közösen valamit ami nekem fontos.
Valaki aki megpróbált engem tanítani.
valaki akitől megpróbáltam tanulni.
Valaki aki kihívást jelentett az ambíciómnak.
Valaki aki nem törölte magát a facséról azért mert ott másokkal is beszélek.
Aki nem magyarázta szét a vicceimet.
És ez valóban egyre fontosabb lett nekem.
És valóban féltem, hogy elveszítem.
Nem tudtam, hogy hogyan és hol találom meg ha nem tőle kapom.
Volt még lelkiismeretfurdalás és a függőség érzése.
Szorongtam mert azt mondta Lancet, helytelen amit teszek.
Nekem örömet okozott a közös munka.
És valóban... volt valami nem odaillő, nem szép, kifogásolható érzés.
Hogy szükségem van erre az egészre. Szükségem van olyasmire amit Lancet nem ad meg.
És létrehoztunk valamit közösen. Ami rohadtjó.


Ha  mindezt egy nővel éltem volna meg, akkor függetlenül attól, hogy mit mondtam neki vagy mennyire viselkedtem így vagy úgy miközben ez történt, Lancet nem hagyott volna el.


Van ugye még egy fontos kérdés...
hogy mi lett volna ha...?
Mi lett volna ha udvarolni kezd?
Mi lett volna ha találkozunk?
Mi lett volna ha a találkozáskor elmélyül a barátságunk?
Mi lett volna ha egyáltalán barátokká váltunk volna?
Mi lett volna ha szerelemmé válik a kapcsolatunk?

DE NEM VÁLT CSESSZEMEG!
És első pillanattól kezdve lehetett tudni, hogy nem fog azzá válni.
de ettől még lehetett nekem fontos.
És valóban nagyon nagyon fontos volt!

A többit (felnőttség, elhanyagolás, lenézés) nem szeretném boncolni.
Mert ahhoz először azt kellene kiveséznem, hogy vajon én miért hagytam, hogy a kapcsolat odáig süllyedjen, hogy azt ami nekem fontos azt egy másik férfitól kapjam meg online, és ezért szégyellnem kelljen magam.
Még akkor is ha az a "más" nem a szex és nem a szerelem, hanem a figyelem és a közös érdeklődés.




technologys-impact-on-society-kyle-beans-the-future-of-books.jpeg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr716856219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTaylor 2014.11.03. 21:51:44

Ez ebben az olvasatban nekem baromság... már bocs. A te gondolataid, a te életed, a te érzéseid. Tiszteletben tartom. Nem te vagy a barom, hanem a helyzet. Lacetnek lófütty! És akkor még finom voltam és nőies.

Attól még, hogy párkapcsolatban élek, lehet magánéletem. Olyan életem, amiben ő nincs benne. Vagyis az életemnek olyan része, amiben ő nincs benne. Vagy azért mert nem akar, vagy azért mert nem tud benne lenni.

Oszt itt jön a felnőttség kérdése. Egy felnőtt ezzel tisztában van és ha kirekesztettnek érzi magát, akkor szól, megbeszéljük, megoldjuk vagymitttudommmménnnn...
Lófütty és esti fény.

Ha ezért szakított, akkor vagy nem felnőtt vagy hazudik.

"...én miért hagytam, hogy a kapcsolat odáig süllyedjen, hogy azt ami nekem fontos azt egy másik férfitól kapjam meg online, és ezért szégyellnem kelljen magam."

Ezt nem tudom értelmezni, vagyis igen, de ha arra gondolok ami, akkor ezerrel nyomom a piros gombot: Azt a csajszit akarom, aki nem szégyenli magát, ugyanis NINCS MIÉRT!

Lullabie May 2014.11.04. 07:27:00

@MTaylor:
huh de belémállt a rémület az első hozzászólótól. Mert az oldalsávban csak az jelenik, meg, hogy "ez baromság" :D

Ami benned megjelenik gondolat, olyasmi van bennem is. Szeretném a dolgokat úgy leírni, hogy ne kinyilatkoztatás legyen, ne ítélet, hanem valami ami másokat is felkavar vagy elgondolkodtat.

Amikor azt mondják, hogy a kapcsolatot két ember bassza el akkor mindenki bólogat, hogy bizony, bizony. De valójában, titokban mindenki úgy gondolja, hogy most, ez esetben ő azért kivétel és a másik volt a hülye.
:) Pedig érdemes önvizsgálatot tartani, mert simán abból, hogy a másik miben volt fasz, nem lehet okulni. :)

Lancet egyik érve az volt, hogy ha ő csinálta volna velem ugyanezt akkor vajon én hogy viseltem volna...
Feltehetőleg rosszul. Lehet, hogy rosszabbul, mint ő aki egy eléggé zárkózott pasas, úgyhogy inkább belül rágódik.
Sok pasinak van időigényes, ne adj isten költséges hobbija, ahol esetleg más emberekkel, még nőkkel is találkozik. Egy barátnőm mesélte, hogy ő pl milyen nehezen emésztette meg, hogy a férje túrázócsapatában van egy remek sportos nőci. Miközben ő ha megfeszül se tud és nem is akar túrázni. Kirándulni mennek együtt, sokat és élvezettel de a túra... az más műfaj. Aztán valahogy elfogadta a dolgot. Nem versenyzett magában azzal a nővel hanem élvezi a közös kirándulásokat.
Valójában nem tudom hogyan lett volna ha máshogyan van, mert nem azt éltük meg, hanem ezt. Ezért nem is tud érv lenni, mert nem létezik ennek a tükörképe.

Na, jól elkalandoztam. :)

Kell a bizalom és kell a magánélet. Néhány ajtó zárva maradhat.

Hogy hazudik-e azt nem tudom, nem tudhatom.
Én azért érzem, értem azt a helyzetet amikor valaki rosszul érzi magát, mert olyasmit várnak tőle amitől fél, vagy amilyen szintet nem szeretne megugrani és a folyamatos frusztráció felőrli és mivel változtatni nem képes vagy nem szeretne inkább elmenekül. Én ezt gondolom. A többi sallang. A többi... az lehet hazugság.