Amikor ki mered mondani: Királynőnek születtem
2014. október 28. írta: Lullabie May

Amikor ki mered mondani: Királynőnek születtem


Sosem voltam királylány. Próbáltam, meg anyám is próbált valami hamupipőke szerű szerepet rám osztani és mindezek mellett hallgattam egy életen át, hogy a férfiak hogy mentik meg a királylányokat, hogy harcolnak a sárkánnyal és igazi nő nem lehet más csak egy királylány, egy hercegnő, egy tündéri valaki.
Folyton meghasonlottam ebben a szerepben.
Rejtegettem magam. Az erőmet, a látásmódomat, a fájdalmamat is. Mert gyengének sem szabad lenni meg erősnek se. Megalkuvónak se meg akaratosnak se. Odaadónak se és ridegnek se.
A királylányok lágyak, ártatlanszeműek, varrogatva megmentésre várnak, sosem agyalnak azon, hogy hogyan szökhetnének meg egyedül a börtönükből, mert szeretik a szerepüket. Jön a herceg... trataratta... és megmentés lesz.
Aztán jönnek a királylányos hétköznapok. Erősen emlékeztetve Hamupipőkére a lencseválogatással meg a kis hableányra, aki inkább csak bájosan mókás és az életét kockára téve szerette a herceget, meg Hófehérkére aki hét aszexuális pasival élt együtt.
Láttam pár királylányt. Nem voltak valami boldogok. Amelyikek boldogok voltak, azokat meg én szántam, hogy nem is látják a kiszolgáltatottságukat a saját megalkuvásaikat.
Királynő vagyok.
Tudom, hogy kezemben a sorsom és a döntéseimtől más sorsok függenek. Nem befolyásolhatom mások életét de amit mondok az hat rájuk. El tudom kormányozni az országomat. Tudok diplomáciai tárgyalásokat folytatni és bármikor emelt fővel tudok veszíteni is, mert egyetlen kudarc sem tud letaszítani a trónomról.
Lehetek bárkivel kedves vagy engedékeny, megértő és elnéző, mert sokkal de sokkal több erő van bennem, mint amiről ők valaha álmodtak. Nincs olyan, hogy akár a legborzalmasabb állapotomban is nem tudnék támaszt nyújtani. A királynőség nem szerep amit ügyesen vagy ügyetlenül játszik valaki. Elemi ösztön.
Ismerek más királynőket is. Nem feltétlenül ragyog a fejükön a koronájuk és talán elsőre nem is jutna eszedbe róluk. De egyszercsak megérzed bennük, hogy legyőzhetetlenek. Azok közé tartoznak aki visszatérnek a deportálásból, aki négy diplomával dolgoznak a földeken, aki egy nyomortanyán is tudnak ünnepet varázsolni, akik megmozdítanák a szikla embereket, akiknek nem csúszik el a diadémja miközben a lábadat mossa és akiknek nincs szüksége pótszerekre, hogy kibírjanak egy nehéz időszakot.

És mindez mégsem akadályoz abban, hogy ha senki sem látja, kétségbeesetten tépelődjek a sorsom felett vagy, hogy elfáradjak és kimerüljek. Mint ahogy mostanában. De tudom, hogy nem tart örökké.
Egy királynőt is be lehet csapni.
Egy királynőt is el lehet hagyni.
De van ami egy királynővel sosem történik meg.
Soha nem adja fel!
Soha nem tárja szét a kezét, hogy tehetetlen.
Sosem fog sodródni.
A királysága ott van, ahol ő van,
olyan gazdag, amilyen gazdag ő belül.

Királynő vagyok.
A szerelemem nem szükségből táplálkozik.
Látom azt ami vagy, ami lehetnél.
Ne akarj győzni.
Ne kerüld el a fájdalmat.
Ne engedj a félelemnek.
Ne feledd, hogy ami kemény az törik
Ne hazudj.
Győzz egyszerűen azzal, hogy tűzzel élsz.
Éld meg a fájdalmat és építs magad belőle.
Menj bele a félelembe és nézz körbe a túloldalon.
Légy hajlékony, és egyenesedj ki újra. És újra.
Mondj igazat.



large.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelempor.blog.hu/api/trackback/id/tr176840531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.